Külvárosi átjáró

Go down

Külvárosi átjáró

Témanyitás by Nilela on Vas. Jan. 28, 2018 3:16 pm



Ez a hatalmas, erdővel és folyóval övezett kapu az átjáró a Külváros és a Belváros között. Egy ideig békés volt, de aztán benőtte a moha és különböző élőlények is elkezdték belakni a kapu területét. Ha át szeretnél kelni, nagyon óvatosnak kell lenned.
avatar
Nilela
Admin

Hozzászólások száma : 73
Join date : 2018. Jan. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Brielle on Szomb. Feb. 17, 2018 12:53 pm

Nem válaszoltam Sophie kérdésére, igazából meg sem tudtam szólalni. Csak hagytam, hogy sodorjanak magukkal az események. Fogalmam sincs, hogy mi lelte ezt a lányt, de megszorította a kezem és futni kezdett.. mint akit üldöznek. Magamon kívüli állapotban követtem, próbáltam lépést tartani vele. Minden egyes lépésnél keményen csapódtak a talajhoz a lábaim, úgy éreztem, hogy kitörik a bokám. Hátranéztem, de csak az üresség volt. Nem követett minket senki.
Csak a lépteink visszhangzottak, amikor feltűnt előttünk az átjáró. Lihegve megálltunk, térdre rogytam. Muszáj volt visszanyernem az erőmet. Beledugtam a kezemet a vízbe... hűs volt és megnyugtató. Olyan érzés mint Anya keze a lázas homlokomon. Anya. Görcsbe rándult a gyomrom. Jelen pillanatban azt sem tudom, hogy ki az anyám...
Ittam egy kicsit a folyóvízből, Sophie pedig feltöltötte a kulacsát. Csendben ültünk egymás mellett, egyikünk sem igazán akart megszólalni.
-Mi.. -köszörültem meg a torkom. -Mi a franc történt az erdőben? -böktem ki végre. -Rémlátomásaim voltak... olyanok, amiknek semmi értelme. Például azt láttam, hogy... meghalt az apám. -kicsit megremegett a hangom. -De ez biztosan nem igaz. -jelentettem ki olyan határozottan, hogy még talán én is elhittem volna, ha nem látom a saját szememmel.
avatar
Brielle

Hozzászólások száma : 131
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Sophia on Szomb. Feb. 17, 2018 8:21 pm

Amikor odaérünk a mohával és indákkal borított kapuhoz, a görcs lassan feloldódik a gyomromban. Én még pár percig a térdemen támaszkodva zihálok, míg Brielle összerogyva leül. Remegnek a lábai. Leülök mellé, amíg iszik a vízből és én is feltöltöm tartalékaim. 
 - Én is hazugságokat láttam, ne aggódj. - amint kimondtam, zaj jött abból az irányból, ahonnan futottunk. Léptek, nagyon, nagyon sok lépés, gyors ütemben. Brielle már előbb felfigyelt a hangra, és ebből rájövök, hogy sokkal jobb a hallása. - Gyerünk a fal mögé - hadarom halkan. Befutunk a fal mögé és lihegve várunk, majd kilesek, ekkor látom a tisztáson áthaladó tömeget, harcosokat állig fegyverkezve, rutinosan és sebesen mozogva. Szerencsére elhaladnak, amíg már egyikünk sem látja vagy hallja őket. 
 - Uramisten - habogom -, ez megint nagyon közel volt. Túl közel. Induljunk most azonnal, nem maradhatunk, mert vissza jönnek majd, biztos vagyok benne. Maradjunk a város külső részén. Keressünk egy piacot, ahol szerezhetünk enni, de előtte mondd el, mit láttál az erdőben. Fontos lehet, mert, Brie, téged keresnek. És rá kell jönnünk, miért.
avatar
Sophia

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Brielle on Szomb. Feb. 17, 2018 9:21 pm

Alig maradt már erő bennem, a fal mögé rejtőzve csak leültem a fűben. Nem akartam már semmit, csak pihenni...
-Én... nem tudom. -tépkedtem magam mellett a fűszálakat, mintha ennél érdekesebbet nem is csinálhatnék. -Ott volt az apám halála, ami biztosan nem történt meg... egy angyal ölte meg. Aztán... kiderült, hogy volt egy Brielle nevű szerelme, aki kiköpött olyan mint én. -fakadtam ki. -Vagyis ezt láttam. De lehet, hogy ez sem igaz... én nem tudom. Nem hiszem, hogy ez lenne az ok, amiért üldöznek. Vagy... talán apámat akarják megölni. -hangosan gondolkodtam, de egyik válasz sem bizonyult hihetőnek. Ha őt akarják, akkor miért engem üldöznek? Ennek semmi értelme. Régen angyal volt, de annak már legalább 20 éve... azóta egyszerű halandó. Ha akarnák, simán megölhetnék.
-És... te nem láttál semmi érdekeset? -fordultam Sophie felé, hátha eltereli a figyelmemet.
avatar
Brielle

Hozzászólások száma : 131
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Sophia on Vas. Feb. 18, 2018 2:12 pm

Igazán csak ekkor éreztem, hogy az a görcs feloldódik bennem. Azt hiszem biztonságban vagyunk.
Elképedve hallgatom amit Brielle mond, de örülök is neki. Végre van miből kiindulnunk. Csak tudnám, hogy a másik Brielle-nek mi köze van ahhoz, hogy meghal az édesapja. Az ismeretlen szóra a vér is megfagy bennem.
- Hogy.. hogy egy angyal? Mi? Hogy keverednek ide az angyalok? És, biztosan a szerelme volt? Nem lehet hogy te voltál? - Amilyen érthetetlenek és ködösek voltak az én képzeteim is, könnyen meglehet, hogy Brielle nem látta tökéletesen. Én is láttam magam és alig akartam felismerni. - Én.. - A szavak a torkomon akadnak. Sose beszélek senkinek Sethről, mintha a képzeleti barátom lenne, akit titokban kell tartanom. Mintha attól félnék, hogy, ha elmondom, az átok megtörik, és felébredek a szobámban, ott van, újra megölelhetem, beszélhetek hozzá, és tudom, hogy jól van. De én választottam ezt, hogy elszökünk. Én választottam azt, hogy nem választom őt egy életre.
- Én láttam múltat, igazat, megtörténtet. Aztán láttam jövőt is, kétfélét. Nem tudom még, hogy mit jelenthetnek, de úgy érzem, az erdő segéd kezet nyújtott nekünk. - Oldalra pillantottam Brielle-re és felé fordultam. - Biztosan nem véletlenül mutatta ezeket. Legalábbis neked. Tudták a neved azok a fickók, nem? És ha azt a nőt keresték? Ha most is őt keresik? Beszélnünk kell az édesapáddal, meg kell tudnunk, mit jelentsen mindez, amit láttál.
avatar
Sophia

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Brielle on Vas. Feb. 18, 2018 3:22 pm

Csendben hallgattam Sophie elmélkedését, és akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen hiába vagyunk együtt már legalább 2 napja, semmit nem tudok róla. És ő se rólam. Azt hiszem itt az ideje ezen változtatni...
-Öhm, igen, lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem. Az apám egy angyal. Volt. Illetve most is az. A szárnyai megmaradtak, de nem birtokol már angyali erőt, sem angyali címet. De erről nem szívesen beszélt nekem soha... -mindig büszkeséggel töltött el, ha Apáról beszélhettem. Hiába nem hivatalos angyal, még mindig emlékszem az óvodában, a többi gyerek arcára, amikor meglátták a hatalmas szárnyú férfit mögöttem. Nagyot sóhajtottam.
-Hidd el, az a Brielle biztosan nem én voltam. Talán csak egy rémkép... fogalmam sincs. Kizárt dolog, hogy beszéljek erről Apával... nem akarom bajba sodorni. -Nem akarom valóságnak látni azt, amit ott láttam. -Sophie! -ragadtam meg a karját. -Támadt egy kissé merész ötletem. Mit szólnál ha megfordítanánk a dolgot és mi vadásznánk le őket? Jó, tudom... nem vagyunk valami nagy harcosok. De talán mégis kitalálhatunk valamit.
avatar
Brielle

Hozzászólások száma : 131
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Sophia on Vas. Feb. 18, 2018 5:47 pm

Kicsit nehezemre esik felfogni, hogy valaki apja egy ex angyal. És azt is hogy félti őt, de azt valahogy jobban meg tudom érteni, ha az ő helyében lennék, azt hiszem, ugyan ezt tenném. 
 - Één tényleg  nem vagyok harcos, mármint, oké, a te apád angyal, az se lepne meg, ha az anyád isten lenne, de én egyszerű halandók gyermeke vagyok, és semmit nem tudok a harcról. Brie, még fegyverünk sincs! - Aztán elgondolkodom, de nincs más ötletem. - De a belvárosban szerezhetnénk. Viszont előbb szálljunk meg valahol, mire beérünk beesteledik, és ha nem akarjuk megöletni magunk, akkor nem este akarunk lecsapni rájuk.
 Összeszedjük magunk és elindulunk, a belváros csak pár kilométer. 
 - Brie, szerinted honnan tudták, hogy nem haltunk meg? Nyilván azért voltunk csak mi az egész szerelvényen, hogy velünk végezzenek, de honnan tudták? Gondolod, hogy be volt kamerázva és nézték, ahogy a vesztünkbe ugrunk? De ha mégis, honnan tudták, hogy az esésbe nem haltunk bele? És ha már itt tartunk, miért nem öltek meg, amikor egyedül voltál? - gondolkodom hangosan, ahogy a belvárosi zaj egyre erőteljesebb lesz.
avatar
Sophia

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Brielle on Vas. Feb. 18, 2018 5:57 pm

Elnevettem magam azon, amit Sophie mondott. Jól esett végre egy kicsit kiadni a feszültséget és önfeledten felnevetni.
-Hát, ha ez vigasztal... -néztem rá mosolyogva, miközben felkeltem a sáros földről. -Az anyukám erdőtündér, nem istennő. És hidd el, elég szívás egy olyan családban felnőni ahol egyedül Te vagy a földhöz ragadva. -tovább nevetgéltem és lassan elkezdtünk a belváros irányába sétálni. Alig volt már erő bennem, de csábított a gondolat, hogy ledőlhetek valahol aludni... egy kényelmes ágyban.
-Fogalmam sincs, de elég ha csak a vonatot figyelték, nem? Láthatták, hogy kiugrunk. -megrántottam a vállamat és folytattam. -Hallottam, hogy arról beszélgetnek, hogy élve kellek. Nem tudom mire és kinek, de ki fogjuk deríteni. -újabb gombóc növekedett a gyomromban. Útközben fontolgattam a gondolatot, hogy miután megszálltunk valahol, éjszaka kiszökök és egyedül folytatom. Ez nem Sophie harca... és hallottam amit mondtak a sziklánál. Megölik, ha újra meglátják.
Nem tudom mikor léptük át a belváros határát, de hirtelen a fényes főutcán találtuk magunkat. Fülsüketítő zajok, szmog és reflektorok egyvelege. Az utcákon bolyongva feltűnt egy viszonylag szerénynek mondható szálloda.
-Mit szólsz? -mutattam a hatalmas neoncsövekből kirajzolódó névre: Babylon Hotel. -Az embereink biztos nem ilyen flancos helyeken várnak. -próbáltam nevetgélni, miközben beléptünk a fényes hallba, ahol minden szem ránk szegeződött.
(Zárva)
avatar
Brielle

Hozzászólások száma : 131
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Seth on Csüt. Szept. 13, 2018 7:51 pm

-Nézd... Sophie. -bámultam előre az ismerős tekintetet pásztázva. -Bár annak ellenére, hogy még mindig nem tudtam elfelejteni a csalódást... az érzéseim nem változtak. Tudom, hogy akkor nem jöttél el az ösvényhez, és meg is értem, hogy miért.. -dadogtam. Folyton összebicsaklott a nyelvem, mintha hirtelen több lenne belőle és elesne a saját lábában. A szemek egyre megvetőbben pillantottak rám. -Szóval, én eljöttem, most. Remélem nem túl késő.
Elhalgattam valami megnyugtató ovációt várva, de csend volt. Neki támasztottam a homlokom a velem szemben álló tükörnek és felsóhajtottam. Seth, olyan röhejes vagy. Brielle is megmondta ma délelőtt.
-Nem értem, Nektek férfiaknak mi bajotok van az érzésekkel! -nevetett de nem tűnt viccesnek a szitu. Egyre közelebb bámult az arcomba, én pedig elkerültem a tekintetét. -Amint éreztek valamit, fogjátok magatokat és felszívódtok. A pokolba, vagy ki tudja, hova...
-Mi? -kérdeztem vissza, de csak megrándította a vállát.
Megvakartam a tarkóm és elindultam a dzsekimért. Sétáltam még körbe-körbe a szobába, de úgy érzem, hogy a szánalom létráján ereszkedek egyre lejjebb.
Na, jó, elég ebből! Elhatároztam: megmondom neki.
Leszáguldottam a lépcsőn, az utcán pedig már futottam. Valahonnan megtámadt ez az őrült adrenalin, amit legutoljára a küzdőtéren éreztem.
avatar
Seth

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Sophia on Pént. Szept. 14, 2018 5:37 pm

Brielle a szobába lépve idegesnek tűnt, de nem tudtam miért. Gondoltam megkérdezem, de amikor nagy levegőt vett hogy mondjon valamit, mégis elhallgatott, és rájöttem hogy szeretné ő de még nincs itt az ideje.
Már sötétedni kezdett de a távolban még nem gyúltak fel a város fényei. A csend volt, tökéletes, csak az erdő suttogott körülöttünk.
- Minden oké? - kérdeztem Brie-t, mert még mindig kicsit feszültnek láttam. Ez az erdő, a természet annyira nyugatató, azinte én is elfelejtettem Sethet.. és most hogy eszembe jutott, mintha gyomron vágott volna a gondolat. Mintha ez az érzés az ellenfelem lenne egy harcban, a ring másik végén áll, azt várja, hogy valamennyire összeszedjem magam, hogy újra üthessen.
Brielle előbb állt meg, mint én, de néhány másodperccel később én is hallottam a lépteket. Gyorsak voltak, futott valaki. Hátra akartunk fordulni, de egy hatalmas fénycsóva csapódott közénk, és mi a földre kerültünk, néhány méterrel odébb, a kis ösvény két oldalára. Brielle már félig talpon volt amikor felültem, egy fához nyomta a hátát. Azt mutogatta, hogy ellentétesen menjünk, mindketten be az erdőbe messze ettől az ösvénytől. Bólogattam de a fejem iszonyúan elkezdett fájni és felnyögtem. Halk volt de nem elég ahhoz hogy a támadóm ne hallja meg. Hallottam a lépteket és számítottam a lövésre de Brielle elkezdett kiabálni.
- Hagyd őt. Ez a kettőnk dolga -mondta, de egy szavát se értettem.Megfogtam a fejem, és a kezem nedves lett. Márcsak ez hiányzott.
Brie.. - Kiabálni akartam de az nem ment annyira ezért egy hangos felszólítás lett. Felálltam, de a fekete hajú nő nem nézett rám, hátat fordított nekem. - Te ribanc, nézz ide. Őt hagyd békén. Én voltam aki levágta a kezed.. emlékszel? A csarnokban.. sok meccsed volt, Briellel sokszor küzdöttél azt hallottam. Aznap is játszottatok. Emlékszem rá aznapról. Rövid volt a haja. - Megfordult amíg beszéltem. - Utána velem mérkőztél. Emlékszel? Nem? Tudom, emlékezet kiesésed volt. Nem hallottam rólad a meccs után, de azonnal tudtam, amikor megláttalak a bárban napokkal ezelőtt, mert nem engem néztél. - Kihúztam a fényes kardom és megforgattam párszor. - Ezzel vágtam le a kezedet, tökéletes vágás a könyököd után. A fájdalomtól összeestél és be is verted a fejed. Mi az? Min vagy meglepődve? Brie mivel vágta volna le a kezed, tőrje sincs?! Gyere és rendezzük le.
A keze fényleni kezdett, Briell pedig zavarodottan és elképedve állt mögötte.
avatar
Sophia

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Brielle on Szomb. Szept. 15, 2018 7:59 am

-Miiiii? -válaszoltam elképedve. Fogalmam sincs mi a francot akar ezzel elérni, de nem hiszem, hogy fel kéne dühítenünk Tatianat... vagyis ennél jobban feldühíteni.
-Dehogy vágta le a karod... csak kitalálja. -összefontam a kezeimet és felhúztam a szemöldökömet. -Inkább mondd el, hogy mit akarsz tőlünk? Miért üldözöl? A karod miatt?
-Itt nem csak a karomról van szó. -leengedte a kezét és visszafordult hozzám. Gúnyosan elmosolyodott. -Most, hogy így Rád nézek, fogalmam sincs, hogyan tudtál bármikor is legyőzni.
Vártam pár másodpercet, hátha a fintorgáshoz le is akarna köpni.
-És? Nem mindegy? Ezer éve volt, ez már senkit sem érdekel. -nagyon nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne vágjam az arcába, mekkora egy ...
-Várjunk csak. -folytattam. Végig pörgött az agyamon amiket Sophie mondott. Rá pillantottam, Ő pedig vissza rám. Kínos csend lett. -Soha nem meséltem Neked, hogy akkor rövid volt a hajam.
Tatiana észjárása gyorsabb volt a miénknél, abban a töredék másodpercben Ő is rájött arra amire én; vagy Sophie vágta le a kezét, vagy tényleg ott volt azon a napon.
A világ mintha belassult volna, Sophie felemelte a kardját, a penge élesen megvillant, Tatiana kesztyűjéből hangos csattanással tört elő a fény. Reflexszerűen a növényekhez nyúltam, mind a két lány lábán elindultak felfelé az apró indák.
avatar
Brielle

Hozzászólások száma : 131
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Sophia on Szomb. Okt. 06, 2018 11:06 am

Tatiana meglendítette felém csillanó karját. Egyenesen a fejemre célzott, de a kardom épphogy odaért, a fülem mellett fémes csattanás nyomott el minden más zajt. Tatiana másik karja is lendült, túl gyorsan, nem tudtam kivédeni és hátratántorodtam. Eléggé berozsdásodtam, amióta elszöktem otthonról nem gyakoroltam a kardforgatást. Nem hagyhattam feledésbe merülni, ez volt az egyetlen mód, amivel megvédhettem magam. Csak mindeddig nem volt rá szükségem.
Előreléptem, támadtam, Tatiana pedig védte és visszatámadt, közel lépett hozzám, túl közel. íki akartam térni, de valami nem hagyta felemelnem a lábam: lenéztem, és ugyanolyan indák fogták körbe a lábam, mint Tatianának.
Felnéztem Brielle-re, a vonásai határozottak voltak, de a szemén látszott, hogy zavarodott.
- Brielle, engedj el minket - Igyekeztem nyugtató lenni, de ökölbe szorított kezei nem ernyedtek. -, így nem megyünk semmire.
- Dehogynem - vágott közbe Tatiana, aztán csak annyit láttam hogy egy ököl tép az arcom felé, majd az eget, ami narancsos színekben kavargott, a fák levelei sötét keretet adott neki. Kékes fény villant a szemem sarkában, felnéztem, és a támadóm füstölgő fegyverével néztem szembe. Az utolsó pillanatban hajoltam el, de lassú voltam, mert gurulni nem tudtam, mert a lábam még mindig le volt fogatva. A kardommal kivágtam magam és talpra pattantam. Tatianak nem volt ideje erre, még egy lövésre izzította a fegyverét, amit el is sütött. Egy fa mögé ugrottam, mély levegőket véve próbáltam lassítani a pulzusom. Az adrenalin zúgott a fejemben, és azon kaptam magam, hogy Seth-re gondolok. Hogy mennyire hiányzik, és bárcsak látnám még, és ne halnék meg itt és most. De nem vesztgethettem az időt, addig kellett lépnem, amíg le van indázva.
- Brielle! Még több indát rá! Mozdulni se tudjon! - Kinéztem a fa mögül, Brielle megszeppenve állt. - Brie! - kiabáltam oda neki, mire rám nézett. - Indát! Most!
Finoman bólintott, értette az előbb is, csak bizonytalan volt. De most finoman mozgatta a kezét, az indák vele szinkronban mozogtak, körbevették és lefogták Tatiana testét. Kiléptem a fa mögül, a vergődő nő elé, aki egy csapdába esett állatra emlékeztett. De tudtam, nem szabad így gonolndom rá, mert ő nem a nyúl, hanem a róka. Sőt, a medve. A róka inkább egy erős és ravasz ember, aki mindig tudja, mikor kell ott lennie. Brielle hamarabb kapta fel a fejét, mint én, mozgást hallott. Egymásra néztünk, bólintottam, hogy majd én megnézem. Megforgattam a kardom és elindultam a fák közé. Messziről felismertem az alakját, settenkedett a sötétben. Leersztettem a kardom. Az utjába indultam, és összetalálkoztunk, mintha egy megbeszélésre jöttünk volna. Kapucniából kék szemei kivilágítottak. Ahogy rám nézett, tudtam, hogy hozzám indult. Nagyon halványan elmosolyodott, aki nem ismerte az arcvonásait, nem veszi észre.
- Itt van. - közöltem vele.
- Ki? - kérdezte értetlenül.
- Tatiana. - Erre a szeme kitágult, elsietett mellettem, a keze véletlenül az enyémhez ért, mintha utána kapott volna, de ez nem jellemző rá.
Mellé siettem, mikor ő hirtelen megállt. Odarohantam a földön fekvő  Brielle-hez. Néhány méterrel arrébb volt, mint mikor itt hagytam., Tatiana meg sehol. Miért hagytam itt egyedül?
- Magánál van - mondtam magam elé. - Brielle - szólontgattam, és lassan kinyitotta a szemét. Volt egy véres folt a fején a homloka felett, de nem volt vészes.
avatar
Sophia

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Brielle on Hétf. Okt. 08, 2018 9:03 am

Pislogtam, de a fejem továbbra is zúgott. Sophie meredten fürkészte az arcomat, Seth pedig kivehetetlen arckifejezéssel állt mellette. Várjunk csak... Seth?!
Nem tudtam összetenni a történteket, úgyhogy inkább csak felültem és sóhajtottam egyet. Megvakartam a fejem, de nem esett túl jól. Elfintorodtam. Kicsit úgy éreztem magam, mint akit tele nyomtak altatóval.
Sophie és Seth váltottak néhány szót, láttam a tellegetést, de inkább elméláztam a fűszálakon magam mellett. Fel akartam emelni a kezem hogy a fa mögött megbújó Tatiana-ra mutassak, de a bágyadtságom győzött és eldőltem mint egy krumpliszsák. A következő jelenetet csak féloldalasan láttam, nem is volt túl tiszta az egész...
Tatiana mint egy sebzett vad, előhúzott egy hatalmas tőrt és azonnal Seth nyakához nyomta. Illetve úgy pattant rá, mint egy ninja. A kék szemek kikerekedtek, látszólag tényleg meglepődött. Ez előtt nem láttam még a meglepődött Seth arcot. Memorizálom.
Sophie megadóan felemelte a kezét, mozgott a szájuk. Ment a hadonászás, hadakozás, affektálás, aztán Tatiana elkezdett kilépdelni a fák mögé Seth-el, Sophie pedig csak állt. Miért viszi el?! És miért nem tesz semmit? Mi a fene történik?
Sötét alakok lépdeltek a látóterembe, valódi ninja gyorsasággal mozdultak. Sophie hirtelen a földre rogyott, én pedig egy indát kezdtem köré csavarni, amíg el nem sötétedett minden.


Amikor újra felébredtem, már eltűnt a kóma. Sötét volt. Egy hatalmas növény-burokban voltunk, amin keresztül csak itt-ott szűrődött be egy kis fény. Sophie ott feküdt mellettem, eszméletlenül.
-Sophie. -ráztam meg egy kicsit. Hallgatóztam egy kicsit, hogy egyedül vagyunk-e. Az környék csendesnek tűntéreztem senkit magunk körül. Sem távol... Seth! Hova a francba vitte az őrült nő?!
Lebontottam az indákat magunk körül, hirtelen csapott meg a napfény. A kezemmel eltakartam az arcom és megdörzsöltem a szemeim, mint aki a legszebb álmából kelt fel éppen.
avatar
Brielle

Hozzászólások száma : 131
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Sophia on Kedd Okt. 09, 2018 7:56 pm

A semmiből Tatiana Seth-re vetette magát, én pedig felemeltem a kezeim, mert a másik kezében egy hatalmas pisztolyt tartott, ami felém nézett. A fejem felé pontosan. Nem érdekelt volna, ha eltalál, de Seth életét nem kockáztathattam. Inkább lőjjenek le. Nem voltam benne biztos, hogy meghalok-e, ha az agyam károsodik. De ha Seth-ről volt szó.
 - Tatiana, engedd el! Veled megyek - mondtam, nyeltem egyet. Mintha meg sem hallott volna, hátrálni kezdett Seth-tel. - Tatiana! Engedd el Sethet! Veled megyek! - kiabáltam neki, de azonnal le is halkultam. - Én kellek neked. Én vágtam le a kezed, rám haragszol, vigyél engem. - Így olyan mintha Seth fontos lenne nekem - az is -, de ezt Tatianának nem szabad kimutatnom, mert visszaél vele. - Te is tudod, hogy felesleges elvinned, mert utánad megyek. Nem fogom hagyni hogy ártatlanokat rabolj el, megkereslek, és akkor elfoghatsz. Vagy most elengeded, és veled megyek. - A hangom komoly volt és határozott, de halk. Elég volt halkan mondanom, tudja hogy igazam van. Az kiabál, aki érzelemből beszél.
 Azonban a racionális érveléseim ellenére ő meghúzta a ravaszt, én időben elhajoltam, futni kezdtem Seth felé, de az Tatiana eltalált kétszer. Összecsuklottam, de fel akartam kelni és harcolni ezzel a mocskos nővel, aki el akar minket szakítani, mikor ő odalépett, Sethtel az oldalán. A fájdalom végigcikázott bennem, felnyögtem.
 - Tévedsz. Nem kellesz. Te itt meghalsz, nekem ő kell, élve. Te pedig innen nem mész sehova, nem hogy utánunk gyere. - köpte a szavakat Tatiana.
 Seth szeme könnyel és félelemmel volt teli. És féltéssel. Ekkor jutott eszembe, hogy ő nem tud az erőmről, miszerint majdnem bármely sérelülésemet kis idő alatt képes vagyok megygyógyítani. Ezek szerint ő azt hiszi hogy meg fogok halni. De Tatiana is ezt hiszi. Hogy hitessem el vele úgy, hogy Seth-nek elmondjam, túl fogom élni?
 - Seth - Felnyúltam, hogy megfogjam a kezét. Rászorított. -, bízz bennem és ne halj meg. - Reméltem ez megteszi. Meglepődött kicsit, a könnyeit visszanyelte. Miután Tatiana még egy lövést eresztett belém, láttam megremegni a száját, majd eltűntek a sötétben.  Még halottam Tatianát kiabál valakivel más nyelven. Sok lépést hallottam, mielőtt ágak recsegésében elvesztem, és a sötét fizikai börtönbe zárt.
 Arra keltem, hogy túl sok a fényesség, és a fizikai börtön elereszt. Lassan nyitottam ki a szemem, Brielle ott volt mellettem, hirtelen nem tudtam hol vagyok. Aztán eszembe jutott a tegnap este, folytak a könnyeim, megfogtam Brie kezét.
 - Elvitték - motyogtam neki - Elvitték Sethet. 
Ahogy megmozdultam, a fájdalom újra, hirtelen fehér, izzó fénnyel sújtott le. Lenéztem a sebekre. Még nem gyógyultak meg teljesen, pedig aludhattam vagy hat órát. 
 - Már biztos messze járnak - sírástól karcos volt a hangom, és nem tudtam másra gondolni, mint hogy vajon mit csinálhatnak vele.
 - Nyugodj meg - csitított Brielle, megölelt. - Megtaláljuk. Vajon merre mehettek - gondolkodott hangosan. Megkapaszkodtam a karjaiban, abbahagytam a sírást és rá figyeltem. 
 - Mit csinálunk?
 - Utánuk megyünk és visszahozzuk Sethet.
 Kétségbe voltam esve, az agyam használhatatlannak éreztem.
 - De nem tudjuk hol vannak.
 - Biztos hagytak valamiféle nyomokat - gondolkodott hangosan Brie. Határozott volt mint mindig, de a homlokáról nem tűntek el az aggodalmas ráncok.
 - Igazad van, lehet.  - A kézfejemmel letöröltem az arcomról a könnyeim. Lassan feltápászkodtam, kezem a derekamon lévő halovány sebre téve. Tényleg voltak nyomok, és messziről kocsikerék nyomokat is észrevettem.
 - Érzem még a szagukat a levegőben - mondta -, de az alapján nem tudom megtalálni őket.
 - Nem baj - mutattam a földre - kocsival mentek. 
 Brielle száján halvány, sanda mosoly jelent meg, én pedig a szememmel azt üzentem neki: ideje legyőzni ezt az őrültet.
avatar
Sophia

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Seth on Szomb. Okt. 13, 2018 6:56 am

A sok dohányzás miatt egy ideje már nem vagyok túl jó kondiban. Három háztömbönként muszáj volt szusszannom egyet, de nem akartam, hogy alább hagyjon a bátorságom, amiért húzom az időt. A fejemben milliószor végig játszottam a jelenetet, elképzelve a legfájdalmasabb és röhejesebb végkimeneteleket: Sophie az arcomba nevet, hogy mégis mi a francot képzelek magamról, vagy Briellel együtt nevetnek ki... vagy újra visszautasít, mondván nem tartjuk a kapcsolatot évek óta és már rég összejött valaki mással. Egyre idegesebb lettem és egyre nagyobbra nőtt a gyomromban a gombóc.
A lépteim lelassultak, talán meg is álltam egy pillanatra, nem tudom.
Megteszem, megteszem -hajtogattam magamban, egyre kevesebb magabiztossággal. Az átjáró széléhez érve hangokat hallottam. Nem.. inkább kiabálást. Brielle? Néha fel nem foghatom, hogy lehet egy lány ennyire hangos.
Bárgyú mosollyal indultam el a hang irányába, de Sophie megelőzött. Már éppen nyitottam volna a számat, hogy végre elmondjak neki mindent, ami hosszú évek óta megnyomorítja a lelkemet...
-Itt van.
-Ki? -böktem ki a csalódottságtól keserű szájízzel.
-Tatiana. -levert a víz. A legjobbkor...
Szó nélkül előre siettem, de az őrült nőszemélyt már nem láttam sehol, csak Brielle feküdt a földön. Bár nyitogatta a szemeit, de eléggé ködösnek tűnt a tekintete. Ha Tatiana itt volt, akkor a legjobb lesz eltűnnünk...
Szinte a semmiből, egy másodperc alatt megvillant a penge éle és már a torkomhoz szorította a kését. Mi a fene folyik itt?!
A női kiabálás közé ragadtam, jobbnak láttam, ha inkább meg sem szólalok. Sophie teljesen kiborult, Tatiana úgyszintén, túlkiabálták egymást.
Csak akkor kaptam észbe, amikor eldördült az első lövés. Aztán a második. Ledermedtem. Soha nem gondoltam magam cselekvőképtelen férfinak, de most az lettem. Teljesen úrrá lett rajtam a félelem. Nem, nem Tatianatól.. vagy attól, hogy megöl... Rettegtem, hogy elveszítem Sophiet.

***

Seth önkívületi állapotba került, a szemei kéken világítottak. Nem reagált már Sophie -talán- utolsó szavaira, csak csendben meredt maga elé. Tatiana tudta milyen erővel rendelkezik, kihasználta a vihar előtti csendet és riasztotta az embereit. Besűrűsödött az égbolt, szürkeség vette körül őket. Apró villámok cikáztak Seth önkéntelenül remegő ujjai között, az ég dörögni kezdett. Tatiana kissé megrémült a felizzó tetoválásoktól, azonnal intett az embereinek, akik lefogták a dühtől remegő férfit és nyugtatót fecskendeztek a karjába. A mennydörgés felerősödött, egy hatalmas villám csapott be közvetlenül melléjük. A lány fülében dobogott a vér, egy pillanatra átfutott az agyán, hogy jó ötlet volt-e kivégezni a kis csajt...
A nyugtató kezdte megtenni a hatását, az ég elcsendesedett, a felhők elvonultak, Seth izzó tetoválása is elhalványult. A szeme lecsukódott, a teste pedig elernyedt. Tatiana elmosolyodott.
-Hozzátok.

Közben, pár méterrel arrébb, egy apró lány, öntudatlanul, vastag indákkal kezdte körbefonni magát és barátnőjét, miután közvetlenül mellettük csapódott be egy hatalmas villám.
avatar
Seth

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Sophia on Kedd Okt. 30, 2018 8:10 am

Az aréna jó kezdőpont lesz, gondolta Sophia. A hely ilyenkor, jóval mielőtt a nap az ég tetejére ért volna, zárva volt. Brielle-nek egyetlen rúgás elég volt hogy kitárja előttük kapuit. Meglepően tágas most, hogy nem szorul be ide száz ember, jegyezte meg magának Sophia, miután leértek a lépcsőn.
Brielle előre ment, megkerülte a ringet, ráfordult egy szűk folyosóra, aminek a kiépítése természetellenesen hatott. Valószínűleg ezt később építették ki, gondolta Sophie, és egybekötötték ezzel a hátsó résszel, amit külön vettek meg. Figyelmes lett puffogó hangokra, a folyosó két elágazásából neki jobb oldalról. Mintha valaki boxzsákot ütne. Valószínűleg egy edzőrész volt arra, de Brie ösztönösen a másik folyosóra fordult, Sophia pedig követte.
Egyetlen iroda szerű szoba volt az elágazás végén. Brielle bekopogott, de Sophia azzal a lendülettel kinyitotta az ajtót.
Az a férfi volt ott, akivel múltkor találkoztak, mikor Seth iránt érdeklődtek, íróasztala mögött telefonált vezetékes telefonról. Rájuk nézett, Brielle-re mosolygott és tovább beszélt valakihez. Még 10 másodpercet várt, aztán Sophia kirángatta a falból a vezetéket.
- Üdv - mosolyogott rá és hozzávágta a férfihoz a kábelt. - Tatiana, itt szokott harcolni?
- Ki? - Értetlen arcot vágott és a vezeték miatt csúnyán nézett a lányra.
- Tatiana, a keze helyén fémfegyver van, nem lehet összekeverni. Hol van?! - Kissé megemelte a hangját a kelleténél. Kellettek a válaszok, az idő pedig sürgette. "Tévedsz. Nem kellesz. Te itt meghalsz, nekem ő kell, élve." Ezt mondta Tatiana mielőtt elvitte Seth-et.
Görcsbe rándult a gyomra.
- Brielle szólj a barátnődre! - Nézett át a válla felett Brielle-re. - Felforgatja az irodámat.
- Rosszabbat teszünk, mint felforgatjuk az irodáját, ha nem válaszol most azonnal - mormolta haragosan Sophia, karjait keresztbe fonta.
Brielle előrelépett, Sophia mellé, ő nyugodtan beszélt.
- Kellenek azok az adatok, érted? Szükségünk van rá, azt hisszük Tatianának baja esett. El kellene mennünk a lakására hogy megnézzük jól van e.
- Nem segíthetek - felelte egy perc gondolkodás után. - Nem adott meg címet.
- Mindketten tudjuk hogy ez nem igaz - hajolt közelebb Brielle. - Minden esetben meg kell adnod egy címet ha esetleg tartozásod van az arénának. KELL hogy legyen címe.
Izgatottan léptünk ki az aréna hátsó bejáratán, szedve a lábunk a cél felé: Tatiana közeli házához.
(Zárva!)
avatar
Sophia

Hozzászólások száma : 72
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Külvárosi átjáró

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.