Nagy könyvtár

Go down

Nagy könyvtár

Témanyitás by Nilela on Vas. Jan. 28, 2018 3:36 pm



A Nagy könyvtárnak párja nincs e földön: a leghatalmasabb könyvgyűjteménnyel bír az egész világon. Minden valaha megjelent, kiadott, papírra vetett könyv szerepel az adatbázisában. Nem csak a külváros lakói, hanem szerte más vidékekről is a csodájára járnak.
Nilela
Nilela
Admin

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2018. Jan. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Brielle on Szer. Okt. 31, 2018 9:19 pm

Ahogy a címhez közeledtek, Brielle észrevette, hogy Sophie egyre idegesebb. Egyébként is nyugtalanul viselkedett, az irodába, mint egy eszelős rontott be. Nem nagyon beszélgettek útközben, bár Brielle úgy érezte, kellene. Számtalan gondolat cikázott a fejében; vajon mit keresett ott Tatiana? Tényleg Sophie vágta le a karját és idáig hazudott volna neki?! Hogy került az egész közepébe Seth és mi a francért kéne Tatiananak?
-Sophie... ömm.. tényleg... ööömm.. tudod... Te vágtad le... a karját? -dünnyögte az orra alatt Brielle. Kérdően nézett a barátnőjére, reménykedve várta, hogy a válasz "nem" lesz.
-Igen. -válaszol rendületlenül, szinte a megbánás legkisebb jelét sem mutatva. Brielle agyában most még több kérdés cikázik a "de hogyaan?"-tól elkezdve a "hogy a francba tudtál nekem idáig hazudni?"-ig. De úgy döntött most egyiket sem teszi fel, inkább csak duzzogva keresztbe fonta a karjait.
-Mi a f... -háborgott fel Sophie.
-Ezt nem hiszem el. -csapott a combjára Brielle. Elképedve bámulták a Könyvtár ajtaján csüngő hatalmas betűket. -A könyvtárat adta meg címnek? Ez a nő... Menjünk be, hátha esetleg látták itt valaha, vagy ilyesmi...
Sophie dühösen fújtatott, mint egy felszarvazott bika. Halkan káromkodott valamit, de Brielle szó nélkül inkább a bejárat felé vette az irányt. Zárva volt.
Brielle
Brielle

Hozzászólások száma : 136
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Sophia on Vas. Nov. 04, 2018 4:20 pm

Szégyenérzet fogott el, amikor Brielle rákérdezett az esetre. Az az igazság, hogy nagyon rossz paszban voltam akkoriban. Akkor tudtam meg, hogy össze kell házasodnom Seth-tel. Belegondolva, hogy ha akkor tisztázom magamban az érzéseimet, és hogy nem fogom elveszíteni a Seth barátságát a házasság által, sosem keveredek a küzdőtérre. És akkor most Seth is biztonságban lenne, gondolta. Rosszul éreztem magam ezek miatt, de nem értem rá szomorkodni, most nem.
- Francba - motyogtam a könyvtár feliratára meredve, mintha azt várnám, hogy átváltozzon az írás "Tatiana lakhely"-ére. Ez persze nevetségesen szürreális volt. - Csalinak adta meg ezt a címet. - gondolkodtam hangosan. Felnéztem a magas épületre, végig az ablakokon, és ugyanazt a függönyt láttam mindenhol: fehér csipkefüggönyt. Körbejártam az épületet, keresve valamit, nem tudtam hogy mit, amíg meg nem láttam egy sötétítő függönyös ablakot. Brielle is jött és megnézte az ablakot, és kiszúrta amit én. 
 - Sehol nincs másmilyen függöny. Hogy lehet ez egy ekkora könyvtárban? - Erre nem feleltem, kerestem a szememmel egy másik bejáratot.  - Komolyan azt hiszed, hogy az az ő szobája?
- Egy próbát megér, nemde?
Brie nagy mozdulatokkal bólogatott és mosolygás szerűen elhúzta  a száját, de a szeme meg se rezdült. 
Körbejártuk a könyvtárat, pár arra járó embernek már kezdtünk gyanús lenni, hogy méregetjük az épületet, de más bejárat nem volt. Amikor megint előre mentünk, akkor láttuk, hogy a ZÁRVA tábla eltűnt. Brielle-el hálásan egymásra néztünk. Bementünk a nagy kovácsoltvassal díszített faajtón, és beléptünk a hatalmas és tágas könytárba. Annyi könyv sorakooózott annyi szekrény polcán, hogy ha az ember egy hetet van itt sem tudja megszámolni, és biztos voltam benne hogy el is lehet itt tévedni. Nem lesz könnyű dolgunk.
Sophia
Sophia

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Brielle on Csüt. Nov. 08, 2018 6:52 pm

Ahogy beléptek az ajtón, Briellet rögtön megcsapta az a jellegzetes dohos papír és por szag. Nem takaríthatnak itt sűrűn. Szokatlan nagy volt a csend, noha néhány kósza lélek keringett a könyvtár eldugottabb sarkaiban, lapozgatták az ősrégi könyveket. Brielle és Sophie lélegzetvisszafojtva lépkedtek a recsegő padlón, amitől minden szem rájuk szegeződött. A pult mögött egy kontyos, szemüveges, tipikusan könyvtáros-néninek kinéző hölgy írkált valamit. Hirtelen rájuk pillantott, lecsúsztatta a szemüvegét és hűvösen végigmérte a két lányt.
-Maguk nem könyvet keresnek. -jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
-Valóban nem. -válaszolta Sophie, hasonló határozottsággal. A két nő egy pillanatig farkasszemet nézett, majd a könyvtárosnő a könyvtár jobb felső sarkába meredt.
-A könyvek mindig további könyvekről beszélnek, és minden történet egyszer már elmesélt történetet mesél el.
Sophie és Brielle csak nagyokat pislogtak, nem igazán értették miről beszél a hölgy. Brielle már a száját nyitotta volna, de a könyvtárosnő hirtelen pillangókká változott, a pillangók pedig hihetetlen gyorsasággal elrepültek a látókörükből.
-Húha. Ezt nekem is meg kéne tanulnom. -sóvárgott Brielle. -Szerintem arra menjünk. -a könyvtár jobb felső sarka felé biccentett.
Brielle
Brielle

Hozzászólások száma : 136
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Sophia on Szomb. Nov. 10, 2018 10:29 pm

Még sosem látott senkit állattá válni, de hallott olyan esetekről, hogy valaki egyszer csak farkas lett és néha vissza tudott változni. De ilyet még csak nem is hallott. 
Viszont amit mondott.. mintha megcsapta volna a fejét az a sürgető, nyilvánvaló felismerés. Először ismerősen csengett, de most, hogy jobban belegondolt, hiába hallhatta vagy olvashatta bárhol, visszaidézni nem tudná. Két lépcsőt másztak meg és egy hosszú folyosón siettek végig, mire végre megérkeztek oda, ahova a könyvtárosnő mutatott. Több száz könyv tárult eléjük.
 - És most mihez kezdjünk? - kérdezte Brielle.
 - Fogalmam sincs, de valahogy az az érzésem, hogy nem egy vékony könyvben lesz a válasz. Nagyon ismerős ez a mondat - néz Brielle-re.
 - Akkor nem csak én vagyok így vele. 
 - Szerencsés! Ez megkönnyíti a keresést.
 Nem könnyítette meg. Magukhoz vettek a szekrényről minden ismerős vagy esélyesnek ígérkező könyvet, és órákig olvasgatták őket. 
Sophia megadón hátradőlt a székében és az előtte ülő lányra pillantott, aki a válla fölött merengett. Nem, nézett valamit, a polcot amit kipakoltak, aminek tartalma ott hevert előttük két kupacban: az átnézettek és amik még erre várnak. Sajnos ez utóbbi volt a nagyobb. Megfordult, és már értette min mereng Brielle. Egy apró, narancssárga pillangó szállt egy könyvre azon kevesek közül a legvastagabbra, amit otthagytak. Felpattantak és a könyvhöz siettek, amiről elpárolgott a pillangó, elveszett a könyv-rengetegben. Brielle levette a polcról és egyből beugrott Sophiának, melyik könyv is ez. Kinyitotta, a közepe kivágva, egy kulcs pedig leragasztva a lyukban hevert. Kiszedte és alaposan megnézte: két szám állt rajta.
- 55, 30 - olvasta fel őket. - Ez mit akar jelenteni? 
Felnézett, körbe az egész folyosón, számokat keresett. Meg is találta: a könyvesszekrények számozását.
- Mi a tizesnél szekrénynél vagyunk. Akkor ezen a folyosón lesz a 55ös is. - jelentette be. Brielle alaposan megfigyelte a könyvet.
 - Ebben a könyvben van egy szám. 80as. És a szekrény középső polca körül vettük le. 
Lehajolt a legalsó polcoz és a könyvön 204es szám volt.
 - Föntről le növekszik. - mondta Sophia a már félig futó Brielle-nek. 
Elértek az 55öshöz. Levették a legmagasabban lévő könyvet, amit csak le tudtak szedni lábujhegyen állva, és az volt a 47es. 
 - Tarts bakot kérlek - kérte Sophia. Tudta, Brielle egy kézzel is elbírná, és csak fél pillanatra volt szükség az erejére, amíg gyorsan megnézte a 17tel előbbi könyvet és leugrott vele Brie markából. Kinyitotta, de semmi. Lapozgatta, de semmi nem volt benne. Brielle zavart tekintetét látva elkeseredett.
- Most mit csinálunk? 
- Lehet hogy mégse a 30as.
- De igen, ide bele van írva!
 - Talán kettő van belőle, nézd meg újra.
- Rendben, sóhajtotta Sophia, az kétségbeesés környékezte. Ám amikor vissza akarta tenni a könyvet, meglátta szemben vele amit a könyv rejthetett a könyvespolc hátuljában. Egy kulcslyuk.
 - Uramisten - suttogta. - Brie, kérem a kulcsot! 
A zárba dugta, elforgatta, és az hangtalanul elmozdult. Miuután Sophia lemászott, együtt tolták be a szekrényt, majd tolták vissza maguk után. Brielle nevetve ment az ablakhoz, megrázva a sötétítő függönyt. Sophia is mosolygott: ezt szúrták ki lentről pár órával ezelőtt.
Sophia
Sophia

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Brielle on Hétf. Nov. 19, 2018 4:48 pm

Felfokozott hangulatban léptek a szobába. Brielle rögtön a függönyhöz szaladt és sokatmondóan rámosolygott Sophiera. Miután a tekintete átsiklott a vele szemben álló lányról a mögötte lévő falra, azonnal lelohadt a mosolya. Falfehér lett, Sophie pedig szintén ijedt arccal megfordult. Pár percig elképedve álltak.
A fal tele volt Brielle fotóival... de azok nem csak képek voltak. Egy mániákus gyűjteményei. Volt kép Brielleről a küzdőtéren, még rövid hajjal, ahogyan a fiatal Tatianaval szemben áll (vajon, ha Ő is rajta van, ki készítette a képet?!), volt olyan kép ahol Brielle kicsit idősebben, Nikuval sétálgat egy hegyen... és egy kép, amin reszkető kezekkel ölel egy férfit. Mindkettőjüket vörösre festi a férfi vére.
-Hogyan.. mi a franc? -Brielle letépi a képet, amin az apját szorongatja és Sophiera pillant. -Honnan fotózta ezt?! Akkor is figyelt? Mióta figyel engem ez az őrült nőszemély?! -összegyűrte a képet és a falhoz vágta. Egyre jobban gyűlt benne a harag, legszívesebben szétbombázná az egész helyet. Elkezdte egyenként, egyre gyorsabban letépkedni a képeket, a torkát már fojtogatta a sírás.
A falon lassan kirajzolódott egy vérrel felírt szöveg: Pusztulj, ribanc.
A képek valószínűleg az eltakarás végett kerültek fel. Az írás régi lehetett, megkopott a vér, az írás is gyermetegnek tűnt.
Amikor Brielle felpillantott, úgy érezte, az egész világa összeomlik.
-Látod, ez is miattad van! -mutatott a falra, remegő kezekkel. -Francnak kellett levágnod a karját -fordult a megszeppent Sophie felé.
Brielle
Brielle

Hozzászólások száma : 136
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Sophia on Szer. Nov. 21, 2018 1:32 pm

Sophiát váratlanul érte a hirtelen hangulat változás de megértette és tudta, hogy Brielle-nek többnyire igaza van. Visszanyelte a könnyeit mielőtt kiszökhettek volna.
- Tudom, de nem akartam levágni.. én csak rossz passzban voltam akkoriban, és nem akartam bántani csak... tudod akkor...
- MOST pedig tönkreteszel mindent! - kiabálja Brielle félbeszakítva a lányt, közben sűrű könnyek csíkozzák az arcát. - Ez miattad van! Minden ami rossz történik velem! Bár ne jöttem volna el veled - csuklik el a hangja.
 Sophia nem tudott megszólalni csak rezzenéstelen arccal könnyezett. Nem akart felzokogni, nem akarta hogy Brie szánja. Nem kell őt sajnálni, megnyomorított valakit és másra kente - akarta vagy akaratán kívül.
Brie letépte az összes képet, és a végén egy a kezében maradt, háttal Sophiának sírt a papír felett. Sophia meglátta, hogy az az apjáról és róla az a szomorú kép. És tudta, az apja miatt sír már.
- Várjunk csak - mondta a lány a másik hátának. - Ha ezeket a képeket még jóval azelőtt csinálta hogy egyáltalán találkoztunk, akkor miért engem hibáztatsz? - Abban hibás hogy ebbe a szituációba keveredett miata, de ahhoz semmi köze nem volt hogy Tatiana Brielle-re vadászott.
Brie megfordult, a szeme szikrákat hányt.
- Mert TE tehetsz az EGÉSZRŐL! Miattad kerültem ide!
- Igen, de nem tehetek arról hogy Tatiana téged keresett! - vágott vissza Sophia.
- De IGEN mert azt hitte ÉN vágtam le a rohadt kezét! Még MINDIG NEM ÉRTED? Miattad van ez az egész szar helyzet!
- Hibát követtem el, OKÉ. És nagyon sajnálom, de már nem tudok SEMMIT se tenni. Most arra koncentráljunk hogy megtaláljuk Sethet. - Elfordult és keresett valamit, kijáratot, vagy nyomot. Bármit, ami segít rábukkanni, hova vitte Tatiana Sethet.
- Ugyan miért kellek én ehhez? Kerítőnek kösz nem - veti oda Brie, és olyan hangsúllyal, mintha azt mondaná utána "többé nem, elég volt". Mekkora álszent, gondolta Sophia.
- KERÍTŐNEK? - szökik fel Sophia vérnyomása. - Eddig annyira voltál kerítő, mint egy kerítés. Közöttem és Seth között. Elég ha saját céljaidból cselekszel, csak segíts kimenteni. Utána nem érdekel mi lesz - hangja elhalkult, nem csak azért mert hazudott, hanem mert képtelen volt hangosan kimondani. Hisz akkor igazzá válik hogy ők ketten már sose lesznek együtt, hogy Seth már mást akar. És ez is az ő hibája.
Sophia
Sophia

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Brielle on Szer. Nov. 28, 2018 6:12 pm

-Te mégis mi a francról beszélsz? -Brielle arca egyre vörösödött, próbálta lecsillapítani magát, de nem sikerült. Arra gondolt, amikor kiosont reggel és Sethel beszélgetett a panzió éttermében. Mintha azt maga miatt tette volna! Hülye Seth, mindenről Ő tehet. Mert nem képes szembenézni a saját érzéseivel... Hm, ez kicsit álszent gondolat.. nem.. végülis Ő mindent megtett, hogy együtt legyenek! Persze, amikor még nem tudta, hogy Seth az Seth, akkor kavarogtak gondolatok a fejében.. de többé nem, többé nem...
Hányingert kapott a lelkifurdalástól, legszívesebben a saját indáival fojtotta volna meg magát. Az egészről Seth tehet! Miért kell más fejét elcsavarnia, amikor ott van Sophie, akit szeret?! Mert szereti.. tudja, látja rajta. Nikunál rég megtanulta a rejtett érzelmeket kiolvasni a tekintetből.
Nem tudja miért, talán mert úgy szerette Sophiet mint a testvérét, vagy csak felőrölte ez az egész.. de csak úgy csorogtak, megállíthatatlanul a könnyei. Sírt, mint egy kisgyerek. Az összes fájdalma úrrá lett rajta, minden amit elszenvedett az elmúlt pár évben. Annyira szánalmasnak látta magát így. Elesettnek és bénának. Ha az apja most látná, nem lenne rá büszke...
A hátát a véres falnak támasztotta és lecsúszott mellette. Átkarolta a térdét és ráhajtotta a fejét. Gyerekes megoldás, de nem akart semmit csak egy kis nyugalmat.
Pár perc múlva érezte, hogy Sophie leül mellé és ráhajtja a fejét a vállára. Hatalmas kő esett le a szívéről. Átölelte a lányt, érezte, ahogy Sophie könnyei végig gördülnek a vállán.
-Sajnálom. -szipogta Brielle.
Brielle
Brielle

Hozzászólások száma : 136
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Sophia on Vas. Dec. 02, 2018 7:36 pm

- Én is. Többé senkinek nem engedhetjük hogy veszekedésbe kényszerítsen minket. Főleg nem egy férfinak. - Még ha az a férfi élete szerelme is, és ő pont a barátnőjét kedveli. Brielle arca amikor az előbb kifakadt aztán sírva összekuprodott... Annyira egyértelműen leesett neki amit azelőtt Sophia mondott, hogy végig közeledtek egymáshoz Sethtel még azután is, hogy kiderült hogy Seth AZ a Seth. Sophia Seth-je.
- Gyere - Felállt és felsegítette a vörös szemű Brielle-t. - Keressünk nyomokat. Valaminek kell itt lennie ami elvezet hozzájuk.
Elfordult és elkezdett az íróasztalon kutatni. Felforgatta az egészet, de csak további fotókat talált, viszont nem Brielle-ről. Ezeknek a képeknek a hangulata nem olyan volt, mint a falon lévőknek, inkább emlékeknek tűntek, mintha a fejéből szippantotta volna ki és tette egy lapra. A gyermek Tatiana boxolni tanul. Tini Tatiana egy idősebb férfit átkarolva... az a férfi. Sophia keze elkezdett remegni, au adrenalin és a félelm fájdalmasan cikázott át rajta. Zsebre tette a képet, képtelen volt a lelkileg legyengült Brielle-nek megmutatni. Lelkiismeret-furdalása lenne, hogy jogtalanul azt mondta neki, minden miatta van. Ez lenne a legkisebb baja.
Talált egy másik képet, ahol ugyanúgy nézett ki, mint aznap, amikor Sophia megküzdött vele. És még olyan képek is felbukkantak, ahol kórházban fekszik. Amikor Brielle odalépett, Sophia összerezzent. Felemelte azt a képet ahol Tatiana Sophia előtt állt harcra készen.
- Jól állt a hosszú haj... - mondta, majd hirtelen elhallgatott. - Sophie, ez annak a napnak dátuma, amikor levágtad a kezét?
- Igen - helyesel egy rápillantás után. Örökké az ágyába vésődött ez a szám sorozat.
Sophia kiürített minden fiókot ekkorra, kivéve egyet. Egy széf volt beleépítve.
- Basszus - szisszen fel Brie - Te tudod mikor született ez az őrült nőszemély?
- Nem de talán egy próbát megér.. - pötyögte be az iménti dátumot, a gyomra liftezett az idegességtől.
Kinyílt az üres széf, szemet bántóan tátongott benne a fontos nyomok hiánya. Visszazárja, de ekkor Brielle megszólal.
- Én nem hallottam semmit - válaszolja Sophia.
- Valami csapódott. Nyisd ki megint! - Miután megtörtént, Brie határozottan a falhoz lépett és minden figyelmeztetés nélkül az alig láthatóan megnyílt és a fali lámpa alatt kis kilincs pattant ki.
Ha valaki nem néz oda mikor megnyílt az ajtó vonala, sose jön rá hogy van egy titkos ajtó a szobában. Lépcső vezetett lefelé, nyikorgott a talpuk alatt ahogy lassan haladtak lefelé a gyér világítás irányába. Alagútba vezetett a járat, a végén mégegy lépcsővel, felfelé. Felnyitották résnyire a csapóajtót.


A hozzászólást Sophia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 06, 2018 4:31 pm-kor.
Sophia
Sophia

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Brielle on Csüt. Dec. 06, 2018 11:13 am

Brielle és Sophie összekuporodva álltak a lépcsőn, a szívük a torkukban dobogott miközben megemelték a csapóajtót. Rettentő hangosnak tűnt a nyikorgás, de a szobában járkáló árnyak mégsem figyeltek fel rá. Éles női hang hasított át a termen. Valószínűleg Tatianaé. Brielle sandán Sophiera nézett, becsukta a szemét, hogy pontosabban hallja a történéseket. Üres elméjében lassan kirajzolódott a szoba: három férfi és egy nő. A két férfi egy ajtó előtt ácsorog, keresztbe font karokkal.. nem emberek. Tatiana rezgéseit már messziről megismerte, ez nem is kérdéses. A harmadik férfi energiái sokkal gyengébbek.. Ő sem ember, az auráját kék fény lengi körbe. Seth.
-Négyen vannak fent. -súgta Sophienak. Suttogásnak nem is lehetne nevezni, inkább tátogás volt. -Tatiana, Seth és két másik férfi. Nem tudom kik, de nem emberek.
Sophie mintha vérszemet kapott volna a névre (de kitudja melyikre) és kicsapta az ajtót, majd egyenesen az elé álló Tatianara szegezte a kardját. Olyan ösztönös mozdulat volt ez, mintha csak a haját simította volna félre az arcából. Brielle próbálta tartani a lépést és szintén felpattant, de Tatiana kicsit sem ijedt meg. Sőt, mintha pontosan tudta volna, hogy ott vannak.
-Na végre. Már azt hittem egész nap ott fogtok kuksolni. -mondta diadalittas mosollyal. Mutatóujjával lenyomta Sophie kardját, és hátat fordítva elsétált a széken ülő Seth mögé. Rátette a férfi vállaira a kezét és gúnyorosan Sophiera nézett.
Seth most más volt... nem mozdult, a szemei minduntalan kéken ragyogtak, a tetoválásai izzottak.
-Mit műveltél vele? -kérdezte fenyegetően Sophie, a kardjával hadonászva.
Tatiana továbbra is rezzenéstelen arccal nézett ránk, majd elkezdte cirógatni Seth arcát és folytatta. Brielle látta, ahogyan Sophie arcán megrándulnak az izmok.
-Éreztem, már az erdőben is, hogy különleges vagy. Hogy nem vagy ember... de nem gondoltam volna, hogy képes vagy a reinkarnálódásra. -Tatiana megvonta a vállát és Briellere nézett. -Azt sem tudom, hogy Te mi a francot keresel itt. Már rég halottnak kéne lenned. A jó, édes apáddal együtt.
Brielle
Brielle

Hozzászólások száma : 136
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Sophia on Pént. Dec. 07, 2018 4:33 pm

A keze remegett a kard markolatán de annyira elnyomta, amennyire csak lehetett, annyira magabiztosan szorította, amennyire csak tudta.
Brielle kicsit előrébb lépett, de az az őrült liba csak nem tágított Seth közeléből. Brielle uralkodott az érzelmein, Sophia is igyekezett nem meglegyinteni a kardot és levágni a fejét. Megtehette volna, de annyira féltette Sethet, hogy a mostani valamilyen transz állapotából nem tudna kikerülni, ha megölné ezt a démont.. nem merte. Ő tette ezt vele és ki tudja hogy lehet visszahozni.
- Hagyd őket békén ez nem róluk szól - mondta Sophia, de késő, látta Brie kezét ökölbe szorulni. Fordított a kard helyzetén, támadásra készen. - Rendezzük le végre. Miután elengedted Sethet, vagy elvágom a torkod.
- Honnan ismered az apámat?! - kérdezte Brielle még mindig a sokk hatása alatt.
- Miért nem kérdezed meg a barátnődtől? Ő..
- Nem! - vágta közbe Sophia. - Nem tudsz minket egymás ellen fordítani. El se kezd a sározást. Mondd el az IGAZAT. - Igen, nála volt a fénykép. De hogy hogyan talált Jason Tatianára vagy milyen kapcsolat volt közöttük, azt csak ő tudja.
Megakartam fogni Brie kezét, hogy üzenjem neki, minden rendben lesz, de egy pillanatra se mertem elengedni a kardom.
- Az apám volt - emelte fel a hangját, körmeit Seth vállába vájta, ő viszont haloványan reagált csak. - Nem volt ott az egész életemben, csak néha jött el hozzám, de tudtam, hogy minden igaz, amit mond. Hogy az apád - köpte az utolsó szót - mit tett vele. Börtönbe záratta mert egy embert akart. Ahelyett hogy keresett volna valami angyalt, neem. Ő azt a hülye nőt akarta. - Csóválta a fejét. Lenézett Sethre és a nyakára szorította a kezét. Seth elkezdett fuldokolni és vergődni, de a kezei és lába le voltak szíjazva. Pár másodperc múlva elengedte és Seth nagy hévvel nyelte a levegőt. Kipislogtam a könnyeim.
- Nézz rá. Annyira gyenge. - mondja Tatiana játszi nyugodsággal. - Ki lehetne tekerni a nyakát könnyen.. ezt tervezte Jason is. - Nézett Brielle-re, de nem tudta hogy Reyes-re gondolt-e, vagy a halandóra, akit szeretett. - Azt mondta mielőtt elment megküzdeni az apáddal - ezt a szót mindig ugyanazzal az undorral tudta mondani -, hogy kövessem és megláthatom mire vagytok képesek. Láttad a képeket? Az ő szobája volt az, és miután meghalt, találtam meg. Folytattam, amit ő elkezdett. Mindig is ezt szerette volna.
- Mit akarsz Sethtől? - vágta rá Sophia, hogy jelezze, nem érdekel senkit annak az angyalnak a borzalmas terve. Mert tudta Jason, hogy elfog jönni az a nap, mikor ő meghal és hogy egy lépéssel előrébb járjon, az utódját küldje Briellékre, hogy utolsó csapást mérjen rájuk. Erre használni egy gyermeket..
- Őt már régóta kinéztem magamnak - simít végig a férfi arcán. - Nem úgy, mint te, de.. - mosolyodik gunyorosan el. Csak ingerelni akar, gondolta, nyugodj meg, érzelemmentesen kell viselkednem. - Kell a gépemhez az ereje. Ha elég villám jut a gépembe, elég lesz arra az az energia, hogy elpusztítson minden angyalt. Akik tönkretették szegény apámat. - teljes természetességgel mondta.
A gyomrom összeszorult, a szívem leállni érződött.
- Ho.. hogyan tudna ennyi energiát adni? És.. - Sethnek ez az ereje, ezért fénylik így a tetoválása és a szeme.. nem tudta. Ez Seth volt, Ő és nem a kábító szer amit adott neki, mert az biztosan volt benne. - Tatiana, attól tartok nem egyeznek a nézeteink. Meghalsz, démon.
Sophia
Sophia

Hozzászólások száma : 78
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Seth on Szomb. Dec. 08, 2018 5:15 pm

Tatiananak már az erdőben sikerült megfékeznie Seth erejét, ez volt a szerencséje. Tudta, hogy az a düh, ami most fűti a férfit, elég lesz ahhoz, hogy elpusztítson minden neki nem tetsző lényt a világban. Ez a gondolat mindig édesen simogatta a lelkét. Sosem engedhette meg magának, hogy elkalandozzon, hogy meglágyuljon... miután látta az Apja holttestét elégni, semmi más nem lebegett a szeme előtt. Ez az Ő életének egyetlen célja.
Volt egy pillanat... ott az erdőben, azon a véres napon. Mielőtt az a ribanc átdöfte Jason szívét... csak állt ott, kifeszítve, szinte teljesen megsemmisülve... és akkor felpillantott a háztetőn kuporgó Tatianara. A tekintete beleégett a lány fejébe, a lelkébe, a szívébe. Minden éjjel, amikor álomra hajtaná a fejét, az Apját újra és újra keresztül döfik és újra felpillant rá... könyörgő tekintettel. Ezért is ismeri már olyan jól ezeket a nyugtatókat. Az elmúlt egy hónapban több száz dobozzal is beszedhetett, nem számolta már...
Kétségbeesetten csapongott, nem tudta mit tegyen. Jöttek a hangulatváltozások, a depresszió, az alkohol, a küzdőtér. A drogok. Kishíján megölte magát, amikor egyszer csak mindez elillant. Nem maradt benne semmi. Se szimpátia, se kedvesség, se düh, semmi. Úgy érezte magát mint egy üres samponosflakon. És pont ezért lesz képes rá. Ezúttal megteszi, érzelemmentesen, hidegvérrel, pontosan, ahogy eltervezte. Ahogy eltervezték.

***

Seth valahol álom és valóság között lebegett, nem érezte a testét, nem tudta mi történt vele. Bezárták az elméjébe és fogalma sincs, hogyan szabaduljon.
Végigpörögtek az élete eseményei, mint egy diafilm. Arcok, pillanatok, illatok és ízek. Mind olyan ismerős, némelyik boldog, némelyik szomorú. De egy mindközül kiélesedik: Sophie arcát ezer közül is megismerné. Az apró anyajegyet a szeme alatt, a szépen ívelt orrát, a mandulaívű zöld szemeit. A szájat, amit olyan sokszor meg szeretett volna már csókolni. Hallotta a lány csilingelő nevetését, a lelkében lévő fájdalom pedig egyre csak felerősödött. Fekete köd telepedett az érzékeire.
Hirtelen egy érintés visszarántotta a valóságba. Elfogyott a levegője, fuldokolni kezdett. A tüdője egyszer csak újból felengedett, a teste megnyugodott. Éles körmök vájtak a bőrébe, egyértelműen beléhasított a fájdalom. Seth elméje elmosolyodott.
Seth
Seth

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Brielle on Hétf. Dec. 10, 2018 3:51 pm

Briellet és Sophiet túlságosan lefoglalta Tatiana mondandója, mint, hogy észrevegyék a parányi kapcsolókat Seth ujjain és vénáin. Tatiana gépe lassan szívta magába a férfi energiáit, de ez önmagában nem lett volna elég az angyalok elpusztításához. Briellék nem tudhatták, de a Könyvtárból ez a kis alagút egészen a Külváros végéig vezette el őket, pont a Külvárosi átjáró alatt voltak. A gép a folyó mélyén helyezkedett el, ugyanis ha Tatiana mozgásba hozza, a víz majd felerősíti Seth erejét.
-Most pedig ha megbocsájtotok -vigyorodott el gúnyosan -rám fontosabb dolgok várnak. Ti pedig már untattok. Különösen Te. -nézett egyenesen Sophiera. Hátrapillantott, mire az emberei pillanatok alatt lefegyverezték a két lányt. Sophie kardja hangos csattanással a földre hullott.
Szinte a semmiből tűntek elő az emberek, Brielle megesküdött volna rá, hogy csak ketten álltak mögöttük. Két férfi a karjánál fogva felemelte Sethet és a lépcsőn Tatiana után loholtak. Az ajtó hangosan becsapódott mögöttük, Sophie pedig szem elől veszítette a kéken izzó szempárt. A ninjának tűnő férfiak nem haboztak: hamar kidöntötték a szoba négy sarkában álló tartóoszlopokat, tudván, hogy ezzel saját magukat is a föld alá temetik.
A lányok szinte teljesen tehetetlenek voltak, a föld rázkódott, hatalmas kődarabok hullottak alá. Sophie addig küzdött a férfi ellen, aki szorosan fogta a karját, amíg a lábával szemben elérte az egyik falat. Az adrenalin teljesen átjárta a testét, a falon felszaladva megpördült és hirtelen a ninja mögé termett. Brielle elképedve bámulta a mozdulatsort, és a szoba bal sarkába sandított, ahol már pár perce kinézett magának egy apró szobanövényt. Pillanatok alatt hatalmas bokorrá növesztette, a növényszárak pedig hamar lefogták a szobában tartózkodó férfiakat. A levegő megtelt porral, Sophie kézenfogta Briellet és az ajtó felé rohantak, fel a lépcsőn, amíg ki nem értek a fényre.
(ZÁRVA)
A reagnak nincs vége: folytatás a Külvárosi átjárónál
Brielle
Brielle

Hozzászólások száma : 136
Join date : 2018. Jan. 28.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nagy könyvtár

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.