Száműzött vagy? Kitaszított az élet? Még az anyád sem szeret, nem, hogy az adminok? Fogjunk össze és játsszunk együtt!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Share | 
 

 Az idő erdeje

Go down 
SzerzőÜzenet
Nilela
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2018. Jan. 27.

TémanyitásTárgy: Az idő erdeje   Csüt. Feb. 15, 2018 8:08 pm


Az idő erdeje sok izgalmat rejt az idegeneknek: miközben az erdőben barangolsz, szembetalálkozhatsz önmagaddal, a múltaddal és a jövőddel. Elveszhetsz az idő fonalán, de ha sikerül megtalálnod az Idő Fáját, életre szóló tapasztalattal gazdagodhatsz.
Csak óvatosan: az erdő látomásokat okozhat!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brielle

avatar

Hozzászólások száma : 98
Join date : 2018. Jan. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Az idő erdeje   Csüt. Feb. 15, 2018 8:44 pm

Sophie megint a térképet nyúzta, én pedig az eget kémleltem. Szokatlanul tiszta volt, sem egy felhő, sem egy madár... semmi. Furcsa.
-Őőő. Leginkább ennyit. -hazudtam. Nem tudom miért, de ez könnyebb volt a lelkemnek. Ha úgy alakul, inkább feladom magam... nem akarom Sophiet is bajba sodorni. -Akkor induljunk. Hátha az erdő rövidebb és előbb odaérünk mint ezek a ... tudod.
Felpattantam és nyújtottam a kezem. Sophie megragadta én pedig felhúztam a földről, leporoltuk magunkat és nagy hévvel nekiveselkedtünk az erdőnek. A talaj kissé sáros és csúszós volt, meglepően különbözött a kintitől. A levegő kissé párás és fülledt... az ég pedig. Sötét. Teljesen sötét, de csillagokat nem láttam rajta. Szinte hihetetlen, hogy ilyen hamar besötétedett, hiszen pár perccel ezelőtt még világos volt.
-Maradjunk egymás közelében, nagyon furcsának tűnik ez a hely. -suttogtam Sophienak. Nem tudom miért, nem mertem hangosan beszélni. Szikladarabokon közlekedtünk, hogy ne süllyedjünk el a sárban, amikor hirtelen ismerős illat csapta meg az orromat. Hűvös és mégis erős illat. Kissé citrusos. Apa illata... Akaratlanul is mentem az illat után, közben pásztáztam a területet, hátha meglátom. De érzem, hogy itt van. Itt kell lennie. Ismerem az illatát, millió közül is felismerném.
-Sophieee... -suttogtam a lánynak, aki pillanatokkal ezelőtt még mellettem állt, most mégsem láttam sehol. Erős köd telepedett az erdőre, átjárta az elmémet, homályos lepkék táncoltak körülöttem. Kirajzolódott belőle egy halvány férfi alak... és egy női. Arany ragyogás táncolt az arcukon, mintha egy emlékképből léptek volna elő. Egyre élesebbé váltak a figurák, akkor tűnt fel... Apa. De mellette nem Anya állt, hanem egy magas, szőke hajú nő, csilingelő nevetéssel. Apa szárnyai hófehérek voltak, a haja ébenfekete. Kevésbé megfáradt az arca és sokkal élénkebb, reményteljesebb volt a tekintete.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia

avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2018. Jan. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Az idő erdeje   Pént. Feb. 16, 2018 3:10 pm

Amint beléptünk az erdőbe a sűrű, nehéz levegő közegbe, azonnal elsötétedett minden hirtelen, Brielle keze szerte foszlott.
Ekkor a sáros föld csempévé vált a lábaim alatt. Egy terem, tele bálozó felnőttekkel, a zene átjárta a gondolataim. És ott volt egy lány, egy fiatal, éppen hogy csak nővé érett, szemei zölden virítottak sötét bőrén. Egy fiúval táncolt, akinek pelyhedző álla volt és , szőke haja az arcába hullott. Nevettek, körbekeringőzték a termet.
Bekönnyeztem a felismeréstől. És attól hogy Sethet láthatom újra. Ez négy éve a téli bál volt: felsimertem a jégkék ruhám és fehér hajbavalóim.
Akkoriban hosszabb hajam volt, leért a hátam közepéig és mindig felfogva hordtam. Seth mindig jobban szerette ha ki van engedve. Sosem tette szóvá, de láttam rajta, mióta kicsik voltunk és a szemei nagyra nyíltak, és ugyanez volt, mikor felnőtt korunkban este adta vissza a könyvemet, mert tudta, hogy akkor rajta kap a szabadjára engedett tincseimmel.
De most hogy kerülünk ide? A mocsaras erdő közepére?
Seth és én akkor félrevonultunk.
- Sophie.. - mondta és a szemembe nézett. Csak nézett, azzal a kék szempárral, a tekintetünk egymáséba kapcsolódott. Ahogy ott álltam és néztük egymást. Valamiért Seth mindigis két lábbal állt a földön, inkább mint én. És ahogy akkor nézett. Tudom mire gondolt, mostmár.
A föld kimozdult a lábam alól. A következő helyszínt azonnal felismertem, az erkélyem volt. Az az este, amikor a csillagok fényesebben ragyogtak, az ég sokkal tisztább volt, mint bármikor, a levegő friss volt. A szívem meg összefacsarodott. Seth az erkélyemre mászott fel.
- Szeretnéd? -kérdezte ő, tekintete nem szakadt el az arcomról. Én nem néztem rá. Nem bírtam volna.
- Szeretném - mondtam, és annyira biztos voltam benne, hogy meg sem kérdeztem, ő mit érez. Gondolkodtam rajta de nem mertem megkérdezni.
Ekkor láttam utoljára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brielle

avatar

Hozzászólások száma : 98
Join date : 2018. Jan. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Az idő erdeje   Pént. Feb. 16, 2018 7:38 pm

Őszinte meglepettséggel néztem Apát a szőke hölggyel... egyszerűen nem tudom hova tenni ezt a látványt. Valaki szórakozik velem? Körbenéztem, de a ködön kívül semmit nem láttam. Közelebb léptem a két alakhoz, és megpróbáltam őket megérinteni, de szertefoszlottak a kezeim között. Eltűntek.
Pár pillanat múlva hangokat hallottam és kirajzolódott előttem újabb két figura: ezúttal a környezet is megváltozott. Hideg, fehér csempék, vegyszeres illat. Kórház. Apa az ágyon feküdt, de... szárnyak nélkül. A testét és az arcát vér borította, szinte alig lehetett ráismerni.
-Apa.. -suttogtam, miközben könnycseppek gördültek végig az arcomon. Akkor vettem csak észre, hogy  a korábban látott nő zokog az ágya szélén. Az arca kissé megöregedett, a hajában ősz szálak keveredtek a szőkével. Felpörgött az idő, a nő hipergyorsasággal járkált ki-be a szobában, Apa arcára újra visszatért az élet, de a szemeit nem nyitotta ki.
A kórház szoba lassan szertefoszlott és fűszálak nőttek a lábam mellett. Visszatért a köd, kirajzolódott belőle egy sírkő. Az én nevem volt rávésve, csak a dátum nem stimmelt... Évszázadokkal azelőtt történt mielőtt megszülettem volna. Apa a sírhoz sétált és egy hatalmas rózsacsokrot helyezett el mellé.
-Annyira sajnálom Brie. -remegett a hangja amikor beszélt. Már nem övezte ragyogás, a szárnyai kevésbé aranylottak. Nem értem ezt az egészet. Apának volt egy Brielle nevű szerelme korábban? Hogyhogy sosem beszélt róla?! És miért róla kaptam a nevemet... És miért hasonlítok ennyire rá? Talán ő az igazi anyám?!
Kételyekkel gyötrődve hátráltam ki a megelevenedett képből, nem akartam.. nem bírtam többet látni. Az arcomon könnycseppek csorogtak. Elkezdtem rohanni az erdőben, muszáj megtalálnom Sophiet. Szaladtam egyenesen előre, el a fájó rémképektől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia

avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2018. Jan. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Az idő erdeje   Pént. Feb. 16, 2018 10:03 pm

A következő kép hirtelen rohant meg, az erkély a búcsúnk éjszakájáról elszállt, és hirtelen úgy éreztem hibát követtem el, amikor megmondtam neki, hogy elszököm. A legnagyobb hiba az volt, hogy ő is ezt tette. Azt mondta nem akar megaláztatásban élni, amit megértek. Nem mi kértük, hogy adjanak minket össze.
 Ismeretlen táj volt, egy kis falu. A férfi, akit gyerek korom óta ismerek, a hegy lábánál ül, egy levelet szorongatva. Mögé állok és elkezdem olvasni. Olvasom, sorokat a másik után, és egy szavát sem hiszem el. A levél dátuma két évvel későbbi. A számhoz emelem a kezem, ráesnek a könnyeim. Nem lehet, nem lehet nem lehet.. 
 Seth rázkódik, és rájövök, hogy sír. Letérdelek mellé, az arcát a kezembe akarom fogni, hogy tudja, itt vagyok, hogy nincs semmi bajom. Hogy a levél hamis, miszerint meghaltam.
 - Seth, nézz rám, itt vagyok, itt vagyok. Ne sírj, itt vagyok, semmi baj... - elhallgatok, mert abba hagyja a sírást, és maga elé mered. Egy percig abban reménykedem, hogy meghallott, és kezdek örülni.. amikor üres tekintettel felkel, és megindul a hegy tetejének. - Seth, várj.. hová mész? - Követem az egyik legmagasabb pontig, kiáll a szirt szélére, és lenéz maga elé; az éles sziklás hegyoldalra, ami egy sebesen buzgó folyóba torkollik. 
 - Ne! Ne tedd - kiabálom, de nem hall, tehetetlen vagyok, és elfordulok, amikor leugrik. 
 Sírva kezdek el futni a horror kép elől, és magamban mondogatom: nem, nem nem lehet igazi.  
 Ekkor rájövök, hogy elnyelődnek a szavaim, és besötétedett. Nem vagyok vizes, mert egy fa alatt állok, az eső zuhog és a nap visszavonulni indul már. És megint ott van Seth, kiviharzik egy ház kapuján. Utána megyek és megfogom a karját; illetve nem én, hanem egy másik én, talán idősebb, vállig érő hajam az arcomhoz tapad. Kilépek az esőre, hogy közelebb férkőzzek és halljam, miről beszélünk. 
 - Nem tudtam mit tegyek! Oké? Gyerek voltam és hozzá akartak adni a legjobb barátomhoz. - mondom.
 - Tizennyolc voltál. Az nem gyerek. - legyint idegesen Seth.
 - Dehogynem, hiszen te még mindig az vagy, és legalább öt éve volt! Felejtsük el, kérlek. Gyere ide - Megfogom a kezét, és közel húzom magamhoz. Ahogy ott ölelkezünk az esőben, annyira idegen az egész helyzet. De ez a ház.. honnan van és hogy kerültünk ide, mikor kezdtünk el újra beszélni?
 Öt éve, azt mondtam. Majdnem egy síkkal az előbbi "rémálommal". De hogy lehetnek ezek egy időben, ha meghaltam? Miért kapná meg levélben, egy teljesen másik helyen, ha láthatóan közel állunk egymáshoz újra. Talán a kettő két különböző út, ahogyan alakulhat az élet. Egyszer együtt, egyszer túl távol.
 A látomás szertefoszlik, és én ott állok, könnyes szemekkel az erdő közepén. Tisztást látok, és elindulok felé: inkább futok, hogy minél előbb elkerüljek innen. Amikor kiérek, ragyog a nap. Úgy érzem magam, mintha egy napot töltöttem volna ezen a borzalmas helyen. Miért láttam ezeket? A múltat meg a jövőt? Mit akar ez jelenteni?
 Elég messze mentem a kis tisztáson ahhoz, hogy ne törjön ki a nyakam, ha az égimeszelő fákat néztem. Leültem a fűben és kiabálni kezdtem.
 - Brielle!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Brielle

avatar

Hozzászólások száma : 98
Join date : 2018. Jan. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Az idő erdeje   Szomb. Feb. 17, 2018 10:58 am

Szaladtam, kerülgetve a fákat, amíg azt nem éreztem, hogy kiszakad a tüdőm a helyéről. Elbotlottam egy kiálló kődarabban, arccal a sűrű fűnek. Feltérdeltem és leporoltam magam, de amikor a blúzomra meredtem, majdnem elájultam... sötét vér borította. Nem csak a blúzomat, hanem a kezeimet is. Egy pillanatra nem tudtam eldönteni, hogy honnan vérzek...
Aztán pár méterre tőlem megjelent két férfi alak. Apa a fűben feküdt, vér borította, szinte a felismerhetetlenségig... felette pedig egy angyal állt. Sólyomszerű szárnyai cafatokban lógtak, a szemei vérben forogtak. Gúnyos mosollyal nézett le Apára.
Közelebb léptem, hogy megrázzam, felkeltsem, de meg sem mozdult, nem hallott meg. A könnyeim eláztatták a füvet alatta, amikor az angyal közelebb hajolt hozzá és szinte egy mozdulattal kitépte a mellkasából a szívét.
Nem kaptam levegőt, úgy éreztem, mintha elvesztettem volna egy darabom. Homályosan láttam a patakzó könnyektől, a kezem pedig ökölbe szorult a dühtől. A mellkasomat fojtogatta a látvány... ez nem igaz, ez biztosan nem igaz. Csak egy álom, egy rémkép.
Legszívesebben üvöltöttem volna, talán meg is tettem, nem tudom... elvesztettem a hatalmat a testem felett, beterített mindent a vér és a könnyek. Körülöttem megmozdultak a fák, az indák életre keltek. Egy pillanatra úgy éreztem, mintha repülnék, de azt hiszem inkább csak a lelkem volt. Láttam magam kívülről, ahogyan irányítom az indákat, és elrugaszkodok a földtől. Ez is csak egy újabb rémkép lehet... én nem tudok repülni.
Hosszú csend következett az elmémben, csak a végtelen feketeség és üresség. A fejem zúgott a fájdalomtól és amikor kinyitottam a szemem, megláttam Sophie arcát. Eltakarta előlem a napot és azt hiszem, a nevemet mondogatta. Gyorsan felültem és szemügyre vettem a kezeimet: tiszták. A blúzomról is eltűnt a vér... az apám vére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sophia

avatar

Hozzászólások száma : 37
Join date : 2018. Jan. 28.

TémanyitásTárgy: Re: Az idő erdeje   Szomb. Feb. 17, 2018 12:31 pm

Amíg Brielle-t szólítgattam, észre sem vettem, hogy a gondolataim elkalandoztak. Felnézek, vissza az erdő irányába, és látom amint Brielle tőlem kevesebb mint ötven méterre kuporog a fűben, kezét az arcába temetve. Futni kezdek felé, és amint odaérek, nem tudom, mi tévő legyek.
- Brielle - szólítottam meg és letelepedtem elé. - Mit láttál? - feltételezem, hogy ő is rémes eseményeket képzelt. És ekkor úgy összeszorul a gyomrom, mintha egy láthatatlan kéz szorongatná. - Mennünk kell. Most! Láttam egy átjárót a térképen, csak nem tudom, hogy.. - körülnéztem, és megláttam messze az átjárót: az erdőn át a fák között. Nagyon nyeltem. - Brielle, azt hiszem át kell mennünk az erdőn.. De most együtt maradunk.  - Szorosan megfogtam a kezét, és magammal húztam. Az erdő mentén futottunk, én Brielle előtt egy kicsivel, engem pörgetett az adrenalin, Brielle azt hiszem túl szomorú volt. Tarts ki, Brie.
Amikor láttam magunk előtt az átjárót, ahogy szembe fordultunk az erdő sötétségével, nagy levegőt vettem és bent tartottam. Magamhoz húztam Briellet, és elkezdtünk futni.
- Gyere Brielle, mindjárt ott vagyunk. Már csak pár méter. - Imádkoztam, hogy elérjük a folyó felett húzódó kaput.
(Zárva)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Az idő erdeje   

Vissza az elejére Go down
 
Az idő erdeje
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Bannoltak Szerepjátéka :: Játéktér :: Helyszínek :: Külváros-
Ugrás: