Albert Kocsmája

Miután Seth válaszolt feszültséggel telt meg az eddig nyugodt kocsma, az emberek félkört alkotva néztek feltételezhetőleg Maggie-re és az emberekre. A csendet egy hangos ordítás törte meg és egy roppanás. A két férfi ki a nagyobbikat követte futva törtek át a tömegen. Kinyújtottam a kezem feléjük, kinyitottam tenyerem és a fa gömb mit pár pillanattal ezelőtt gyúrtam sebessen távozott kezem felszínétől. Az elől futó férfi lábába belefúródott. Nagy valószínüséggel a csontban állt meg, egyenessen az előtte álló asztalba szállt bele míg a másik az ajtó felé vette az irányt. Lassan felkeltem és oda levitáltam az asztal törmelékeiben fetrengő sérülthöz. Levettem kesztyűm és a lábán tátongó sebbe kezdtem vele turkálni. "Áh de rég tapintuttam már friss emberi húst. Az éhségem épp oly örök mint én, de az ízetek sokat megér."-téptem ki egy darabot a lábából majd emeltem fel a maszkot háttal mindenki másnak. Lassan behelyeztem számba a húsdarabot és rágni kezdtem. "Az emberek íze pont olyan csodálatos mint rég"-mondtam gúnyos hangsúllyal miközben ordított a fájdalomtól. A maszkom vissza tettem arcomra, felálltam és megfogtam ruháját. Így indultam el Maggie felé magam mögött húzva a szenvedő embert.

A hangokból ítélve Maggie elég tökös csaj lehet, nem kellett félteni az idegen férfiaktól. A tömeg köréjük gyűlt, úgyhogy eléggé kiszorultunk a látótérből. Sakarx is elindult feléjük, én pedig legurítottam még egy korsó sört. A hangokból ítélve, azt hiszem jobb, ha nem tudom mi történik.
Helyette inkább azon járt az eszem, vajon mi az a hely amit meg akar keresni. És miért pont engem kért meg? Bár erre hamar megtaláltam a választ: a fél- (vagy teljesen)őrült csaj vagy én. És asszem, én is magamat választanám.
Megvártam amíg a delikvensek visszacsoszognak az asztalhoz, majd meglepetten kipillantottam a földön fekvő, nyöszörgő emberre:
-Hát ezt a szerencsétlent meg mi lelte?

Mikor a lány a két másik férfi felé fordult, már csak az egyik volt épségben, a másik már a földön feküdt és Sakarx, úgy húzogatta maga után, akár a kisgyerekek a húzogatós kocsit. Közben a másik férfit, aki MÉG egyben volt, egy széket kapott magához és azt próbálta Maggiehez vágni. A lány üveges tekintetét a székre szegezte és megfogta azt, majd azzal együtt közelebb húzta magához a támadót. majd elkapta a nyakát. A férfi próbálta kiszabadítani nyakát Maggie kezei közül, de az egyre szorosabb szorítástól kezdte elveszteni az eszméletét. Ezek után a lány, mint egy már használhatatlan játékot arrébb lökte. A következő áldozatának Sakarxot nézte ki, de sajnos ő kezdett gyengülni.

Kinyitottam a szemem és láttam, ahogy előttem áll Sakarx és az egész kocsma ránk bámult. Elvörösödtem és szépen vissza settenkedtünk az asztalunkhoz. - Mi történt? - néztem Sakarxra és a földön fekvő emberre, majd Sethre pillantottam. Nem igazán tudtam, hogy mi a helyzet. - Ő megint durva... - motyogtam halkan és a hajamat kezdtem simogatni.

Lassan sétáltam Maggie felé, a tömeg nyílt meg előttem. Lassú léptekkel mentem a lány felé ki kezei közt egy férfi torkát szorongatta. Egy határozott mozdulattal úgy eldobta, hogy székeken és asztalokon repült keresztül neki a falnak. Mikor földet ért az ember oda dobtam a fájdalomtól és félelemtől lesokkolt társát hozzá. Seth-re pillantottam, de ő szemmel láthatólag jól szórakozott a műsoron. Mikor megint Meggie-re tekintettem ő már egy asztalnál ült és a haját tekergette az ujjaira. Odaléptem a pultoshoz majd azt mondtam neki: "A bűnözőket rád bízom, a károkat a családjuk téritI meg nem mi!"-modntam el neki nyugodtan miközben a döbbentségtől lefagyva nézett magaelé. Mikor odébbléptem valami hang jött ki a száján, de ahogy szemébe néztem a maszk alól elhalgatott.

Odasétáltam az asztalunkhoz és visszaültem a helyemre. "Szöszi velünk jön, szedd össze magad és induljunk megkeresni egy régi könyvtárat. Szükségem van onnan valamire."-mondtam Sethnek majd megragadtam Mag kezét és elkezdtem az ajtófelé húzni. Pár métert mentünk alrébb, pont annyit, hogy Seth ne halja. Közel hajoltam a lényhoz majd így szóltam: "Feltételezem nem tudathasadásos vagy. Láttam már hasonló dolgot, nem lett jó vége. Megtaníthatom neked, hogy irányítsd de ahhoz velem kell tartanod!"-mondtam nyugodtan egy kis izgalommal a hangomban.

A lenyűgöző mutatványok után Maggie újra az asztalnál csücsült és újra annak a szende kislánynak tűnt, mint korábban. Nem bírtam abbahagyni a lelkendezést, elvégre milyen kocsmai látogatás az, ahol nincs egy jó kocsmai verekedés?!
-Ám legyen. -feleltem megadóan Sakarx-nak. -Feltéve ha nem beleztek ki útközben. -vetettem oda mókásan, aztán felkaptam a táskámat és a kijárat felé indultam. A kocsmabeliek még mindig döbbent arccal vizslattak minket, úgyhogy gyorsan beértem a többieket és kiléptünk a kocsma ajtaján.
Kint még mindig sütött a nap, de kissé feltámadt a szél. Eléggé melegem lett a hosszú ujjúban, de semmi pénzért nem fogom levenni. Megszoktam már, hogy rejtegetem a tetoválásaimat. Ez a kettő is épp elég furcsa szerzet, nem kell, hogy megtudják, hogy én is az vagyok.
-Szóval milyen régi könyvtárat keresel? -fordultam Sakarx felé kíváncsian.

Mikor Sakarx megragadta a kezemet megrezzentem, azt hittem, hogy büntetést kapok amiatt, amit ő csinált. Már sokszor volt ilyen, hogy én kaptam meg a büntetést, így nem is lepődtem meg rajta, csupán csak Sakarx kisugárzása volt, olyan sötét, olyan földöntúli. A reszketésemet csak fokozta, amikor közelebb hajolt hozzám, aztán elkezdett sutyorogni nekem. - Ő nem engedi! - válaszoltam most már nyugodtabban, amikor ő elkezdett hozzám beszélni. " Csak elakar választani minket! Ne bízz benne!" suttogta a fejembe. - Neeem! - mondtam halkan, miközben Seth is beért minket. Kicsit frusztrált a dolog, hogy mindenki minket néz, de a két fiú mellett valamennyire biztonságban éreztem magam, hiszen eddig még nem bántottak, bár őnek nem ez volt a véleménye róluk. Azt terveztem, hogy egy óvatlan pillanatukban elfutok és szépen lezárom ezt a kis találkozást. Jobb lesz ez mindenkinek. Ahogy ezen gondolkodtam, ő is helyeslően beszélt hozzám és segített kifundálni egy jó lelépési tervet.

Igazából nem érdekelt Maggie döntése, meg meg se lepett, de a terveimet teljesíteni fogom, gondoltam magamban. "A halandók szerint el van átkozva és veszélyesebbnél veszélyesebb könyvek vannak ott."-fordultam Seth felé és mondtam neki. Mag kezét ezalatt nem eresztettem, mint mikor egy apa fogja lánya kezét úgy nézhettünk ki miközben csuklóját gyengéden szorítottam.

Intettem egyet a a pultosnak aki szótlanul meredt maga elé. "Na akkor megyünk vagy még állunk itt egy ideig?"-szólítottam fel Seth-et és indultam meg az ajtó felé Maggie-t magammal húzva.
(zárva)

-Az már nagyon régen volt. Most egyébként sem én vagyok a téma. -kacsintottam Sophiera és követtem egy kocsmába. Le akarja inni magát? Ezek után nem csodálkoznék rajta.
-Egyébként nem feltétlenül erőszakos attól, hogy megvédi magát. Lehet, hogy kell neki a pénz. Elég jól fizetnek a "bajnokoknak". -közben a kezemmel mutattam is az idézőjelet. Kicsit azért furkálta az oldalam, hogy én majdnem 3 évig folyamatosan itt küzdöttem, szinte mindenkit legyőztem, mégsem neveztek soha bajnoknak.
A kocsma most eléggé kihaltnak tűnt, csak néhány zűrös alak ücsörgött hol itt, hol ott. Olyan ismerős ez a hely... lehetséges, hogy jártam már itt korábban?
Sophie és én leültünk egy asztalhoz és rendeltünk két lőrét.

Én nem ismertem az italokat, úgyhogy Birelle-re hagytam a választást. Egyszerű koktélnak tűnt, de amikor beleittallm, megszédített az alkohol íze. Köhögnöm kellett, de attól sem tűnt el a csípés a torkomból. Amikor enyhülni kezdett, megszólaltam.
- Igazad van, talán tényleg kell neki a pénz. És haza nem mehetett. - Logikusan hangzott, mégsem tűnt reálisnak. Zavart valami ebben az egészben.. Seth sosem volt olyan, akinek fontos a pénz, inkább olyan, mint aki egy maréknyiból elél hetekig. Mindig szidta a szüleit, mert annyira anyagiasak voltak, mert, ahogy mondta, nekik szükségük volt a temérdek pénzre. Mégis ennyire szüksége lenne rá? A férfi azt mondta az aréna szerűségben, hogy hetente jön, és szép összeget visz el. Lehet hogy adósságba keveredett? Vagy csak tényleg megváltozott és egyszerűen jól neki a sok pénz?
Ittam még a koktélból, jól esett: hideg volt és finom.
- Nem tudom miért küzd, valamiért nem áll össze nekem ez a pénz dolog.. lehet hogy csak elfoglalja magát.. Nem tudom, mit tegyek. Talán meg kéne keresnem, és.. - Brie-re néztem, de ő a távolba révedt mögöttem, megfordultam, hogy megnézzem, mi az.

Láttam, ahogy mozog Sophie szája, de egyszerűen nem hallottam meg a gondolataimtól. Visszakalandoztak 7 évvel ezelőttre, amikor még nem vették ennyien körbe a ringet, hiszen senki nem volt kíváncsi rá, hogyan vernek péppé egy 15 éves kislányt. Emlékszem, akkor még az erőm csak kiforróban volt, egy vízcseppet tudtam csak megemelni. A Niku iránt érzett haragom folyamatosan táplálta az erőmet és a kitartásomat, így pár hét alatt már hordónyi vizeket képes voltam mozgatni. Volt egy lány... már nem is emlékszem a nevére. Utált engem.
-Mi az? Mit nézel? -rántott vissza Sophie hangja a valóságba, aki őrült módon pillantgatott körbe.
-Óh semmi, csak elbambultam. -nagyot sóhajtottam és megdörzsöltem a kezem. -Szóval, miről is beszélgettünk? Seth meg a pénz?
-Sethnek sosem volt fontos a pénz, talán adósságba keveredett, vagy csak azért csinálja, hogy lefoglalja magát, nem tudom.
-Te tudtál az erejéről? -vágtam közbe.

- Őszintén fogalmam sem volt. - Szánalmasnak éreztem magam miatta, és úgy, mint egy hazug. Úgy tettem mintha annyit tudnék Sethről, és ezt se tudtam. Fogalmam sincs hogy hol él. Hogy van, dolgozik e egyáltalán valamit, vagy csak ebből él, napközben meg alszik. Fogalmam sem volt róla, én meg idejövök mint a világ megváltó. - De a ringben nincsenek szabályok, amik meggátolnák az erők haszánaltát? Mert mondjuk ha te meg én kiállnánk, te győznél, mert neked olyan az erőd, az enyémet viszont észre se veszik, ha nem keresik. Te miért hagytad abba a harcot? Nyilván téged is bálványoztak. - Utaltam az iménti rivalgásra amit Seth produkált.
Kértünk még egy italt.

Sophie látszólag nem akar elszakadni a témától.
-Engem nem bálványoztak. -mondtam kicsit határozottabban, mint szerettem volna. -Soha nem ismerték el az erőmet, akár a képességeimet, akár a fizikai erőmet. Keményen kellett küzdenem itt azért, hogy életben maradjak. Noha a szabályok egyértelműen kimondják, hogy nem halálig megy a dolog, engem azért sokan akartak ténylegesen megölni.
Éreztem, ahogyan kínos csend telepszik közénk, Sophie csak nézett rám a nagy szemeivel. Próbáltam mindkettőnk gondolatait elterelni a múltamról:
-De ha nem tudtál Seth erejéről... -megköszörültem a torkom. -...az is lehet, hogy régebben nem volt neki? Ezek után is meg szeretnéd keresni?

Finoman sokkolt amit Brielle mondott. Sosem beszélt a múltjáról, és valamiért azt hittem,azért, mert nincs mit mondania. Pedig éppen ellenkezőleg. Elgondolkodtam, hogy mi vehetett rá, hogy látszólag szerető szülei karjaiból egy ilyen pokolban keressen menedéket, de nem akartam feszegetni a témát, Brielle lesütött szemmel folytatta.
- Fogalmam sincs - feleltem. - Nem hiszem, hogy az ereje elvett volna belőle, vagy netán bántana. Őszintén szólva egyáltalán nem félek tőle. Mégha kellene is, akkor sem. - Ebben szentül hittem.
Elnéztem, csak körül akartam tekinteni, de megláttam, hogy egy lány a tömegben engem vizslat. Vagyis inkább meredten bámult. Nem, nem engem, hanem Briellet. Lassan körbefuttattam a tekintetem a helyiségen, majd hangosan megkérdeztem a pultostól hol a mosdó. Csak kimentem egy percre, megmostam hideg vízzel az arcom és ki is jöttem.<br>
- Valaki nézett minket. Egy lány. Még most is, úgyhogy nem a táskánkat szeretné megdícsérni. Mi lenne, ha lelépnénk?

A gondolataim nem tudtak elszakadni a küzdőtér körül, már csak akkor vettem észre, hogy Sophie eltűnt, amikor visszajött.
-Lány? -kérdeztem meghökkenve. Egy pillanatra átfutottak az agyamon a Jasonnel és Nashel történt dolgok. Remélem nem egy újabb valaki jön megbosszulni azt a szerencsétlent. Körbepillantottam, de nem láttam senkit.
Nem gondolnám, hogy Sophie csak képzelődne, úgyhogy felvettem a táskám és távoztunk a kocsmából.
-Menjünk vissza a szállásra és holnap... holnap újra visszatérünk a küzdőtérre, hogy megkeressük Sethet. -mondtam elhatározottan. Titokban reméltem, hogy újra összefutok a szőke sráccal az előtérben.
(Zárva)