Bolondok háza

Csak némán figyeltem végig reakcióját a megtett dolgokra. Végül is, lehet elkapkodta kicsit...
- Ez benne volt a pakliban, amikor nem állítottalak meg... Ilyenkor nincs mit tenni, csak elhallgattatni az esetleges szemtanúkat. Rajtam kívül csak egy valaki maradt...- néztem a még vizsgáló asztalra kikötött nőre, aki a történtekre viszont elhallgatott és inkább csak rángatózik, hogy menekülni akar. Viszont mikor már visszatekintettem Amaira, a lány csak egy megőrülthöz hasonlóan ringatózott a holttestek mellett.
- Szánalmas a viselkedésed...- húztam fel a földről és így néztem le a szemeibe.
- Az ügyből semmi nem fog kiderülni, a férfi viszont halott fog maradni. Egy gyilkosságnak állítjuk be a nő részéről... Csak meg kell ölni őt is, mintha öngyilkosság lett volna és minden el van rendezve. Az, hogy feladod magad vagy megőrülsz, semmin nem fog segíteni... Mihez akarsz kezdeni most, hm?- kérdeztem rá végül érdeklődve, mégis mi a fenét akar ezután.

Kiborulásomat Itachi zavarta meg, mikor felhúzott a földről. Csak meredt tekintettel hallgattam végig mondandóját. Igaza van… Szánalmas vagyok… Szavai után a kikötözött nőre néztem, majd közelebb léptem hozzá. Láttam, hogy nincs túl jó állapotban és amúgy is, amiket csináltak vele, azoknak hála úgy se élne valami hosszú életet. Lesütöttem a szemeimet és megfordultam, majd a földön heverő gyilkos eszközre tekintettem. Némán és felettébb lassan lépkedtem a fadarabhoz, majd lehajolva érte, újra kezembe vettem és már azzal együtt mentem vissza a nőhöz. – Sajnálom! – mondtam halkan, de érzelmek nélkül és a nő szívébe szúrtam azt. Miután végig néztem a pármásodperces rángatózását, kikötöztem a holttestet és jobb kezét a rönkre helyeztem, majd lehúztam a földre. Nagyot sóhajtva tekintettem vissza Itachira. – Én nem a gyilkosság miatt borultam ki! – jegyeztem meg.
(Zárva)