Földalatti könyvtár

-Minden rendben lesz Maggie. -szorítottam meg a lány kezét. -De ne vedd le a gyűrűt. Érted?
Megvártam amíg reagál valamit, majd a motyogó Sakarx felé fordultam. Egyre furább ez az egész helyzet. Nem vagyok annyira naiv, hogy azt gondoljam, elfelejtette az előbbi kis mutatványomat. Minden tőlem telhetőt meg kell tennem, hogy titokban tartsam az erőmet. Csak így védhetem meg magam.
-Megszerezted azt, amiért jöttünk? -megvakartam a tarkómat. Rosszabb helyen is aludtam már. -Nos... egy éjszakába nem halunk bele, azt hiszem. Főleg, ha még ilyen ínyencségeket is megkóstolhatok.
Összedörzsöltem a kezem, mint aki épp megnyerte a fődíjat, majd megvártam amíg Maggie is összeszedi magát és elindultam Sakarx után.

Még mindig nem igazán tértem magamhoz, de Sakarx és Seth bíztatására nyugalomba maradtam. Mikor meghallottam, hogy a könyvtárban akarjuk tölteni az éjszakát, elhúztam a számat, de nem szóltam. Óvatosan feltápászkodtam és onnan figyeltem a jelenlegi társaimat. Aztán korogni kezdett a gyomrom. Felsóhajtottam. - Azt hiszem éhes vagyok!

Első alkalom volt mikor Maggie kimondta mit gondol vagy érez. Mivel nálam semmi ehető nem volt így nem igazán tudtam vele mit kezdeni. "Majd valahogy megoldjuk."-szóltam hátra miközben mentem tovább lefele a lépcsőn. Nem igazán figyeltem arra amit a hátam mögött beszélgettek. Egy idő után csöndben haladtunk tovább a könyvekkel teli folyosókon és omladozó lépcsőkön. Öt-tíz perc sétálás után megérkeztünk egy korhadt, roskadozóm, vasveretes ajtóhoz. Rámarkoltam a kilincsre majd benyitottam a folyosóra. Áporodott penész szag ömlött ki a sötétségből. A folyosóról ahonnan jöttünk leakasztottam egy fáklyát majd az ajtó után a földhöz érintettem. A fal mellett egy kis csatornában végig meggyulladt az erre szánt olaj. Pár pillanat elteltével a falak mellett lobogó tűz megvilágította az újabb folyosót. A földön pár patkány éppen egy elhullott társuk testéből lakmározott, a falakon mindenféle csúszómászó rohangált. Folytattam az utunkat majd az első ajtónál ami jobbra nyílt megint benyitottam. Mag és Seth felsorakoztak mögöttem és onnan lestek be a félhomályba. Két ágy volt a szobában, azok lábánál egy-egy láda és mellettük ugyan így éjjeli szekrények. Beléptem a szobába, ekkor feltárult előttünk, hogy az ágyakban vannak akik fekszenek. "Egykor ők a tanítványaim voltak. Utolsó parancsom az volt nekik, hogy várják meg míg visszatérek."-közben odaléptem a baloldalihoz. "Gyermekem, megtettél mindent mit tudtál, így hát én is megteszek."-lapoztam fel a könyvemet a hulla felett. Furcsa írásnak tűnő jeleket véstem csontjába és magamból egy húsdarabot koponyájára helyeztem. Ugyan ezt megtettem a másikkal is, miután végeztem felemelkedtem és mormogtam pár mondatot miközben könyvemet meredten néztem. "Keljetek ki bölcsőtökből véreim!"-fejeztem be egy hangosabb mondattal az igét. A belőlem származó darabokból a benne lapuló élősködők kimásztak majd mint a kígyók, tekergő nyúlványok kezdték el ellepni a testeket. Üres szemgödrükben egy új szem nyílt fel majd ajkaik is újra meglátszódtak. Arcaik helyreálltak és mint ha pókhálót szőttek volna fejükre úgy nőtt ki hajuk. Lassan visszanyerték teljes húsvér testük. Mozdulatlan testek voltak míg egy kék villanás nem volt kivehető szemükben. Egy hirtelen levegővételt vettek mind ketten.
Az ágyakból egy-egy lány kelt ki gótikus öltözetben. Egyiküknek haja tűzvörösen lobogott és tele volt vájatokkal a bőre, mint ha tetoválások lennének tinta nélkül, a másik haja sötétebb volt mint egy felhős éjszaka. "Legyetek hát üdvözölve újra köztünk, Tihiweal és Uhivia."-üdvözöltem a két tízen pár évesnek tűnő lányt. Tihiweal a tüzes hajú lány hirtelen átölelte derekam míg Uhivia közelebb lépett. "Lányok, itt az ideje feltámasztani a könyvtárat. Kérlek titeket hozzatok valami ételt a társaimnak és egy üveg bort a raktárból. Utána jegyezzétek fel hol vannak halott szolgálók és tanítványok, a jegyzetet reggelig várom."-borzoltam meg mindkettejük haját. A tanítványaim lelkesen kimentek a szobából egy szót se szólva. "Helyezzétek magatokat kényelembe amíg megérkezik a vacsora."-kezdtem el az ajtó felé sétálni közben.

-Biztosan találunk valamit enni. -biztattam Maggie-t, de azért Sakarx felé fordultam megerősítésért. -Ugye?!
Egy ideig csendben haladtunk, Sakarx magába volt roskadva, vagy nem tudom, Maggie pedig érthetően nem akart szólni egy szót sem. Nagyon frusztrált a csend, de nem jutott eszembe semmi értelmes, úgyhogy csak nagyokat sóhajtoztam.
Nem is tudom mennyi idő múlva elértük a pokol ajtaját, vagy legalábbis úgy nézett ki. A belülről jövő szag is hasonlított hozzá. Amikor Sakarx kinyitotta, szinte bekönnyezett a szemem a dohos penész szagtól. Én nem vagyok finnyás, de a falakat beborító csúszómászók, patkányok és egyéb dolgok miatt, amiket inkább nem akartam észrevenni, kezdtem magamat rosszul érezni.
Kavargó gyomorral néztem végig a kriptabeli szertartást, nagyon összpontosítanom kellett, hogy ne dobjam ki a taccsot. A föld alatt lenni pár hullával... csodálatos. Felvont szemöldökkel néztem, ahogy a hullákból újra eleven emberek lettek és minden szó nélkül teljesítették Sakarx kívánságait.
-Na de most komolyan... neked ez a ... őőő... munkád? -néztem értetlenül és közben, bár szerettem volna leülni, valahogy nem kívánkoztam a hullaágyra.

Követtem hát Sakarxot és Sethet. Hideg, nyirkos utakon keresztül haladva értünk el egy szobába. Ahogy beléptünk undorító penész és doh szag szökött fel orromba. A szobába két ágy állt, amin egy egy test feküdt. Szóval ezek árasztják azt az orrfacsaró bűzt? Sakarxra tekintettem, aki a két hullát visszahozta az élők közé. A két nő, akár a kezes bárányok fogadtak szót uruknak. Félelmetes... Nyeltem egyet és a gyűrűmhöz értem. Remegő kezekkel forgattam. - Fáradt vagyok! - dünnyögtem az orrom alatt és az ágyhoz lépkedtem, majd leültem rá. Az ágy érezhetően poros volt és büdös. Szinte éreztem, ahogy a bogarak csúsznak másznak benne. Nem volt ínyemre, hogy az ágyra feküdjek, de nagyon fáradt voltam, így elnyúltam rajta.

Seth kérdésére semmit se reagáltam, csak egyszerűen kisétáltam az ajtón és behúztam magam után. A csöndes és sötét folyosón ahogy lépéseim zengtek gyulladtak meg a fáklyák sorban. Lassan a folyosó végére értem. Egy hatalmas kőajtóhoz léptem min ősi jelek voltak. Foszladozó ujjbegyeimmel lassan végigsimogattam majd megtoltam befele. Recsegett a régi kapu ahogy nyitottam ki. A sok kis tűz gyenge fénye beszivárgott a nyíláson. Épp csak annyira tártam ki a járatot, hogy beférjek gond nélkül. Beléptem a kör alakú terembe és a fal mellett sorban tűztálak gyulladtak fel. Tizenegy szobor ágaskodott égnek. Közülük egy középen s tíz akörül állt. A tűztálak között még tíz ajtó bújt el a bejáratin kívül, ezek előtt álltak a szobrok. Tőlem balra egy éppen sárkány szárnyakat növesztő embert ábrázolt a szobor, a talpai alatt elfekvő talapzatra csak egy név volt vésve, Vergox. Ezt követte az én szobrom mit akkor készítettek mikor még fiatal voltam. A tizenéves énemet ábrázolta. Következőnek Obliterator szobra következett. Mindünk szobra itt volt kiállítva.
Vergox, Sakarx, Obliterator, Humolon, Glinxlar, Otstlu, Lixirrad, Krogulis, Kidrish és Dafivi volt kik körül vették Vanrum szobrát.
Kis bámészkodás után a saját szobrom mögötti ajtóhoz mentem és benyitottam. Kéken égő gyertyák gyulladtak meg a szobában. Szerteszét könyvek és tekercsek, egy poros ágy mi tele volt iratokkal. Beléptem az ajtón majd egy boldog sóhaj után így szóltam: "Végre itthon vagyok testvéreim!" Ekkor az épület megrezzent és a repedések közti por mind a földre zúdult a plafonból. "Szolgáim, keljetek fel és lássatok munkához!"-mormogtam az orrom alatt.
A kripta szinten a kőajtók mind megrepedtek vagy leestek, holtak serege mászott elő és kezdtek lassan csontjaikra újra szöveteket növeszteni. Egykor eltemetett szakácsok és takarítók lepték el a szinteket, de a tanítványok és harcosok mind örök álmukat aludták még. Egyedül nem volt erőm őket felkelteni.
Lesöpörtem ágyamról a sok kacatot és eldőltem. Lassan mindenki hazatérhet, gondoltam magamban.

Teljesen elképedve figyeltem, ahogyan Maggie végignyújtózik az ágyon. Egy nő meg meri tenni, én meg nem. Képes vagyok rá, képes vagyok rá.
Mély lélegzetet vettem és óvatosan leültem az ágy szélére, de már ettől is a hányinger kerülgetett.
-Maggie.. -tudtam, hogy fáradt és valószínűleg már alszik, de... kicsit féltem itt egyedül. -Szerinted mi lehet ez a hely? Mármint, na.. érted, vagyis.. Őőő.
Amikor végre sikerült elhallgatnom, már csak a fejemet fogtam és hátradőltem, felhúzott lábakkal. Talán így is képes leszek elaludni.

Szorongás fogott el. Úgy éreztem, hogy lassan elfogy a levegőm és hiába próbálkozom, nem bírok lélegezni. Felriadtam és megéreztem, ahogy néhány izzadság csepp gördül végig a homlokomon. A másik ágyra tekintettem, ahol Seth pihent. Úgy látszott, hogy nem igazán sikerült neki teljesen ellazulnia. - Jól vagy? - kérdeztem tőle halkan, amikor kinyílt az ajtó. A nem régiben feltámasztott lány libbent be rajta, kezében egy hatalmas tálcával, s azon teli étellel. A gyomrom egyből felszólal akaratosan, hogy enni akar. - Seth! Szerinted ezt nekünk hozta? - haraptam ajkaimba reménykedve.

Órák telhettek el azalatt míg én üres tekintettel a plafont bámultam. A nyitva maradt ajtómon kiáramló sötétséget egy gyertya fénye zavarta meg. Tihiweal volt ki táncikálva lépett be a szobámba. "Mester, a vendégeknek Uhivia épp most szolgálja fel a vacsorát. Van még valami kívánságod?"-kérdezte lelkesen a lány és nézett rám csillogó barna szemeivel. Nehézkesen feltápászkodtam recsegő ágyamról majd az itteni könyvespolcomhoz sétáltam, mind ezt síri csöndben és nyugodtan mint egy halott. Keresni kezdtem ott valamit majd megragadtam egy kis kavicsot mi a legsötétebb rózsa színében csillogott a gyertya fényében. Zsebembe helyeztem majd elindultam az ajtón kifele és tanítványom fejére helyeztem kézfejem, majd gyenge mozdulatokkal megsimogattam. "Menjünk és együnk velük!"-kiáltottam fel. Azt reméltem kicsit tovább tart majd a vacsora előállítása és többet pihenhetek a következő szertartás előtt.

Már éppen válaszolni akartam Maggie kérdésére, amikor betoppant egy hölgyemény valami ételnek kinéző dologgal. A hányingerem továbbra is visszaköszöngetett, úgyhogy lemondóan visszadőltem a falhoz.
-Szerintem igen.. egyél nyugodtan, ha éhes vagy.
Gondolatok tömkelegei próbálták szétszakítani az elmémet, de túl fáradt voltam, hogy bármelyiküknek is teret engedjek. Titokban reménykedtem, hogy amíg nem vagyok tudatomnál, Sakarx szolgái -vagy épp Ő maga- nem belőlem fogják a vacsorájukat készíteni, vagy feláldozni valami oltáron.

A férfiről sütött, hogy nincs jól és ez aggasztott. - Nem tűnsz valami jól! - másztam ki az ágyból és oda lépkedtem hozzá, majd tenyeremet a homlokára helyeztem. - Nem vagy lázas! - mondtam értetlenül, hiszen számomra a betegség és a rosszullét abban jelenik meg, hogy valaki lázas, így kicsit zavarodottan néztem Sethre, majd újra az ételekre. Gyomrom már hisztérikusan korgott, hogy itt az ideje, hogy teli tegyem. Nagyot nyeltem és a lány elé léptem, s mikor az ételért nyúltam volna, az ajtó újra kinyílt és Sakarx lépett be rajta.

Lassan odaértem a szobához, hol lepihentettem a "vendégeimet" majd ujjaimmal lomhán körülöleltem a kilincset és lenyomtam. A recsegő, nyekergő ajtót lassan nyitottam ki, mire Maggie kicsit ijedten figyelt fel, keze egy zsömle felett meredt meg. "Visszatértem köreitekbe, hogy veletek töltsem e vacsorátok."-mondtam nekik barátságosan majd sétáltam oda a szőke lányhoz s szóltam neki: "Egyél hát, te lány! Az ételt nektek hozattam." Nehezen tudtam megállni, hogy arcomra öröm üljön ki az otthonom újra látásától.
Kis noszogatás után mind két ember falatozni kezdett. Mikor már vacsorájuk végénél tartottak elővettem egy csepp alakú rubint, mérete mint az ujjam begye, volt. "Mag ha gondolod ebbe belezárhatjuk a benned lakozó démont!"-emeltem magasra, hogy a fény átvágjon a kő üveges testén. Ismét rám figyeltek és a kőre a többiek. Kíváncsi voltam a válaszukra vagy kérdéseikre így nem is szóltam egy szót se, csak rámarkoltam a kőre, majd mikor derekamhoz engedtem, szemem kezdtem legeltetni rajta.

Maggie meglepett, ahogy hirtelen odalépett hozzám. A tenyere hideg volt, sokkal hidegebb mint egy emberé. De mégis jól esett. Talán mégis lázas vagyok?!
Már épp ülve elaludtam volna, amikor a kedvenc hullaidomárunk újra belépett. A kezembe vettem egy almát és bár nem túl nagy étvággyal, de megettem.
-Tudom, hogy nekem nincs közöm a dologhoz. -próbáltam intellektuálisan hozzászólni a témához, de nem úgy néztek ki, mintha fontos lenne a véleményem. -őő.. szóval, szerintem jobban járnál ha bezárnád azt az izét. Uralkodik rajtad, akaratod ellenére.
Összedörzsöltem a kezeimet és az ágy végére csúsztam.
-Sőőőt, szerintem csináljuk meg most! Jó buli lenne, mint amikor a tinédzserek szellemet idéznek.